Mozgalmas négy évet éltem meg, négy szakmával, négy várossal:
2012 bankár Budapesten
2013 poggyászpakoló Müchenben
2014 DHL-postás Konstanzban
2015 ebédkiszállító Dunaharasztiban
2016 ?
Talán versenybe szállok Boborjánnal a világ legtöbb munkakörében dolgozó embere címért?
Valaminek jönnie kell és jönni is fog. Viszont amit már most tudok a sok szerepem mindegyikéről, hogy igazán egyik sem vagyok. A gondolkodásom leginkább bankáros, de az életstílusom sosem volt az. Az, a bankárokra jellemző konzervatív merevség és sznobizmus helyett sokkal inkább egy laza postáséhoz hasonlít, akinek kilóg az inge a gatyából.
A sikert keresem a munkáimban. Mindenhol megfeleltem, mindenhol hoztam az elvárt szintet, volt hogy többet is, de igazán nagy sikereket nem értem el sehol sem. Olyan sikereket, amikre büszke tudok lenni évek múlva is, olyanokat nem csináltam. Még nem, még előtte vagyok.
Azt hiszem az önismerettel kezdődik az egész történet.
Külföldön, főleg a konstanzi évemben nagyon sokat voltam egyedül és sokat gondolkodtam merre tovább, mi a fenét kezdjek magammal kérdéseken. Sok könyvet olvastam, többet pszichológia témában. A sok okosságból és a megélt tapasztalataimból az szűrődött le bennem, hogy szinte bármilyen szerepben helyt tudnék állni egy jó átlagos szinten. Bármit meg tudnék tanulni bizonyos korlátokon belül. A művészeteket kivéve ugyanúgy tudnék lenni sebész mint pék, vegyész vagy éppen szakács.
A lényeg, hogy kellő szorgalommal, kitartással bárkiből lehet bármi, amiben egy átlagos szintet el tud érni. De a sikerhez az kell, hogy jobb legyél mint az átlag, hogy tudjál valami kiemelkedőt. Ezt csak azon a területen fogod tudni elérni, ami nagyon érdekel, aminek megszállottja vagy, amihez kicsit több minden fűz mint, hogy egyszerűen a tanult szakmád és meg lehet belőle élni.
Ha a munkában ezt a fajta sikert nem tudod kiélni, márpedig biztos sokan vannak így, a legtöbbször a hobbi szokott előjönni. Hobbit örömből szokott mindenki csinálni, ott nem fontos az, hogy fizessenek érte. Ha a hobbit fel lehet hozni egy ötlettel a megélhetés szintjére, akkor már jó irányban van az ember. Most valami ilyesmi irányban gondolkodom. Leírom, hogy ki az aki, sokat segített ilyen irányban gondolkodni: Braskó Csaba, van egy könyve Múzsa címmel, érdemes elolvasni annak, aki ilyen témákra nyitott.
Az utazásnak nincs vége, talán nem is lesz sosem. Annyi mindent kipróbáltam már, talán erre vagyok a legbüszkébb az életemben, hogy merek csinálni dolgokat.
Nem olyan rég láttam egy filmet, Walter Mitty titkos élete a címe, berakom a linkjét. Ben Stiller rendezte, a témába vág és annak ellenére, hogy amerikai és határozott üzenetei vannak, nagyon jó. A blog alapgondolatát láttam benne viszont, a hernyó-báb-pillangó utat. Sokat jelent nekem ez a film, annyi minden benne van; én is, meg nagyon sokan ti is benne vagytok.
Ádám
2015.11.08
