Nem gondoltam volna, hogy úgy kéne kezdenem, hogy most nem írok. Sosem írtam le, hogy nem írok, most sem teszek ilyet. Azt majd úgyis észre lehet venni a tényekből, fölösleges szócséplés lenne.
- Trumpot...
- hogy, Trump után a csúcsok közelébe szalad a tőzsde...
- hogy a tőzsde előtt ülve, félóránként mást lehet gondolni a világról.
Nagyon érdekes volt a hét tőzsdei szemmel nézve, talán politikaival is, de arra bandzsább a szemem. A bandzsán azt értem, hogy előítéletekkel terhelten néznek egy irányba.
Sok mindenről szeretnék írni, még az utazást sem felejtettem el, folytatni akarom, de
most nem megy. A lábaim után a kezem van soron. Az achillesem úgy néz ki jó irányba fejlődik (már majdnem fele akkora, mint a múlt héten), most viszont a bal könyököm dupla akkora, mint a másik. Bocs, de nem fér bele több. Ennyi, pihennem kell.
Cohen bácsi, nem szólt előtte, csak elindult. Nem kell mindig mindent mondani, akkor is ott van, ott marad ahol van...
Ádám
2016. november 12.
