Bele az ismeretlenbe
Kihozták már a másodikat,
Pedig a leves íze itt van még.
Nagy a hatalma Erős Pistának
Tudom megtanultam,
Az első negyvenbe belefért.
Hogy milyen lesz a második?
Gőzölög itt az asztalon
A…
Tegnap délután Pesten kóboroltam és eközben a Király utcát is érintettem. Öt óra múlt, szürkület, az utcán nem olyan sok ember. Furcsa is volt, mert az utóbbi időben csak úgy jártam…
A várbéli kincs
A célban nem történik semmi, kalandok az úton vannak. Egy hónapja írtam le ezt a mondatot a jegyzetfüzetembe, gondoltam jó lesz majd felütésnek egy poszthoz. Sikerült, az lett belőle!
Fityiszt Trianonnak!
2016. október 2. szűkké vált az országom, indulnom kell. Az ötvenegynéhány kilométeres előző nap tanulsága az volt, hogy azt terveztem, most már európai módon utazom. Az…
Egy emlék közbekotyogása
Első napomon az ebédszállítóknál, beült velem a főnök a kocsiba és együtt indultunk az útra. Kíváncsi volt, hogy csinálom, milyen gondolkodással…
Nem gondoltam volna, hogy úgy kéne kezdenem, hogy most nem írok. Sosem írtam le, hogy nem írok, most sem teszek ilyet. Azt majd úgyis észre lehet venni a tényekből, fölösleges szócséplés lenne.
Egyszerű hétköznapi dolgokban, ha valamilyen eszköz nem hoz megoldást, akkor megpróbáljuk máshogy, de a cél mindig marad. Egy biciklijavítást sem hagy félbe az ember azért, mert az első kezébe…
Tervezni piszok egyszerű, elképzelni nagy célokat, látni magam a közepében, amint kitartóan és büszkén megyek az úton és egyre közelebb érzem azt, amiért indultam.