Németország sír, a gazdaság egy jó időre parkolópályára került, hiszen a múlt héten felmondtam. Reflexből még mennek a dolgok, az emberek bemennek a munkahelyükre, de ez már valahogy más…

Labdaként pattog bennem egy téma, hol meg akarom írni, hol meg nem. Teszek egy kísérletet. Sokáig azért nem akartam megírni, mert nem tudtam hova fut ki az egész, hol a vége, de most már letisztult. A tavasszal írtam…

Sétálni voltam a környékbeli erdőben, élvezni kicsit a napfényt, jó levegőt. Azért is szeretem az erdőt, mert lehet kicsit hülyülni, nem csak szépen, kimérten, a mindenki által elvárt…

Először is boldog új évet mindenkinek! Sokáig nem írtam, vártam, hogy kiéhezzetek a történetekre. Éhesen lehet a legjobbakat enni, ugyanis. Ilyenkor még jól sem kell tudni főzni, csak végre legyen…

Ma annyit beszéltem németül, hogy a fejem is megfájdult bele. Most fagyiztam és beszélgettem az új lakásom háziurával és nem mellesleg ma volt az első napom a munkahelyemen. De menjünk sorjában.…