Egyszerű hétköznapi dolgokban, ha valamilyen eszköz nem hoz megoldást, akkor megpróbáljuk máshogy, de a cél mindig marad. Egy biciklijavítást sem hagy félbe az ember azért, mert az első kezébe kerülő szerszámmal nem ért el semmit.

A nagy dolgok már máshogy működnek? Van az a pont, ahonnét fontosabb lesz a módszer mint az álom? Életmódot váltani miért olyan nehéz? Megszólnak? Vagy csak szimpla megszokás?

Nem tudom és abban a pillanatban nem is érdekelt. Este tízre mindenem tiszta volt, száradtak a ruhák, a hátizsák. Zuhanyoztam, asztalnál ettem, sört ittam, újra itt a komfort az életemben! Tudtam, hogy reggel megyek tovább, ez nem volt kérdés. A módszer, ahogy próbáltam nem vitt sikerre, gyenge voltam hozzá mentálisan.

De miért menjek tovább?

Katarzis már megvolt?

Mondhatjuk annak is. De ez csak a fejemben zajlott, a gondolataimban. Azt, hogy a picsába rakom ki a facebookra? De már elkezdődött ez hamarabb is. Gyerekkoromban azzal, hogy, mit írok majd szeptemberben a nyári élmények című fogalmazásba? Fél óráig migráns voltam a hatoson...

Szóval miért menjek tovább? Pár kődarabért, amit valaki odahordott ahol éppen van?

Kinéztem magamnak azt a várat, de amíg nem olvastam ezt a három blogbejegyzést, nem volt hozzá kötődésem, nem volt miért elindulni. Hiányzott a sztori, az ember mögüle. Kellett valamit találni, ami vonzóvá teszi. Itt a sztori.

Hi story! :)

http://reg-esz.blog.hu/2016/08/14/ha_csak_egy_kepet_nezel_meg_csabrag_vararol_ez_legyen_az_547

http://reg-esz.blog.hu/2013/08/07/vadromantika_845

http://reg-esz.blog.hu/2015/08/31/szuz_es_nem_annyira_szuz_kalyhacsempek

folyt. köv.

Ádám

2016. október 30.