Rengeteg olyan helyzetbe kerülünk, mikor a kizárással szűkítjük a szóba jöhető lehetőségeket. Akár a politikára gondolsz, akár egy szimpla kiránduláson egy furcsa útelágazódásra, vagy egy felvételi teszt kitöltésére. A mindennapi logika része ez a metódus, a soktényezős dolgokat eldöntendő kérdéssé egyszerűsíteni. A programozás, az egész számítástechnika ezen a vonalon indult el a kettes számrendszert felhasználva; és hova jutott ? Mára már felismerhetetlen, hogy minden, amit látunk, tapasztalunk ebben a témában, az lyukkártyákból és igen-nem-es válaszerdőből indult el és lényegében abból áll most is.

A kereskedés során mikor véleményt formálunk a piacról, a várható közeljövőről, mi az általános megközelítés?

Fel vagy le?

Ez már helyből eldöntendő kérdésnek látszik, így elég rövid úton megérkeztünk a kezdő feltevéshez. Már csak érveket kell gyűjteni hozzá, hogy mégis miért az egyik vagy miért a másik irány. Aztán, ha jól megpakoltuk a mérleget az érveinkkel (fundamentális-, technikai elemzés) és az egyik oldal nagyon kilóg, akkor jöhet a fogadás. Nagy vonalakban így megy ez.

A legnagyobb bajom ezzel a megközelítéssel, hogy én ebben nem vagyok jó. Nem tudok sorozatban jó döntéseket hozni. Sőt állandóan döntéseket hozni, az iszonyú frusztrációt okoz. És nem hiszem, hogy én vagyok különösen béna ehhez, vagy különösen kockázat- és döntéskerülő lennék. Igen-nem, fekete-fehér, győztél-vesztettél. Ezek fifty-fifty lehetőségek, amiket bárhogy indokolsz, bárhogy pakolod meg a serpenyő egyik oldalát, ott lesz a másik kimenet, aminek a valószínűsége hosszú távon nem fog nagyon elmozdulni az ötven százaléktól.

Ki kéne zárni az egyik oldalt!

Milyen király lenne, a fenti kérdésből kizárni egy oldalt. Igen-igen-igen!

Ki lehet?

Nem.

De lehet olyan kérdést feltenni, amire szinte csak igen lehet a válasz? Van ilyen szerintem. Pl. Szeretnél fizetésemelést kapni? Nagyon extrém helyzeteket kivéve (pl.: mazochista munkavállaló) erre mindig igen a válasz. Vagy például nemrég hallottam a sporthírekben, hogy az éppen angol bajnokságát ünneplő Leicester City-t a bajnokság elején ugyanolyan odds-szal tették az angol fogadóirodák, mint azt, hogy Elvis él. Mindkét kérdésre gyakorlatilag egyértelmű válasz adható, mégis marad egy pici esélye a másik oldalnak is.

Mi legyen az én kérdésem?

Először egy ábra az S&P500 (SPX ETF) elmúlt öt évéről.

 Fehér vonal az árfolyam, piros vonal 20-as mozgóátlag. Elnagyolt ábra, de kell egy kis távolságtartás ahhoz, hogy látni lehessen a nagy képet. Elsőre látható, hogy hosszú távú emelkedő piacon vagyunk, de a lényeg most sokkal inkább egy folyamatos asszimetria megfigyelése. Méghozzá az, hogy felfelé irányban nincsenek váratlan, nagy erejű elmozdulások. Sok-sok növekedés és aztán egyszer csak hirtelen egy beszakadás.

Egyedül 2012 januárnál látható az ábrán egy huzamban (visszatesztelő hullámmozgás nélkül) massszív emelkedés, de az is 2011. nov. 21 alj és 2012. 04.02 csúcs között zajlott, tehát több mint négy hónap alatt, ami elég hosszú idő. Szemben a hirtelen zuhanásokkal, amiket napokban lehet mérni.

Mi jön ki ebből?

Az, hogy lefelé jóval nagyobb kockázatok hatnak az árfolyamra és nem lehet megmondani előre, hogy mikor kell erre odafigyelni. Felül pedig ezzel szemben aránylag jól kalkulálható mozgások uralkodnak. Mégis meg lehet mondani, ennek tükrében hogy most még felfelé fog e menni a piac?

Nyilvánvalóan nem.

De, ha úgy kérdezem, hogy a következő egy hétben fog e új csúcsot dönteni a piac (felfelé)?

A kérdésben a rövid határidő a trükk és az, hogy nem az árfolyam aktuális szintjénél mondom azt, hogy nem fog feljebb menni, hanem egy jóval magasabb szint feletti sávot zárok ki vele.

És erre a kérdésre már egy sokkal magabiztosabb válasz adható, főleg ha látszik az alábbi ábra is. Az index utolsó egy hónapjának árfolyammozgása. (fehér az árfolyam, piros a 20-as mozgóátlag; ez az ábra az előző ábrának az utolsó kb. 5 mm-t nagyítja ki)

Természetesen van rá esély, hogy új csúcsra menjen az árfolyam a jövő héten, nincsen kizárva, de ha így is lesz, akkor még mindig lehet az opció átalakításával a futamidőt kifelé tolni, illetve az árfolyamot felfelé. A fák nem nőnek az égig, különösen ilyen történelmileg magas árfolyamszinteken (a hosszú távú grafikonon ez jól látszik), így a stratégia ezen része, ilyen piacon működőképes.

Az elmúlt két havi teljesítményem teljes egészében ezzel a logikával készült?

Igen, igen, igen!

Ádám

2016. május 7.