Fejben dől el, ez derül ki mindegyik interjúból az olimpián.

A sok megnyilatkozásból, Kenderesi "Sajtburesz" Tamásé adta eddig a legtöbbet nekem.

A tetoválásokat azért utálom, mert örökérvényű és ezzel kizárja azt, hogy fejlődik az ember és pár év múlva máshogy gondolja a magára pingált dolgot. Ami most nagyon ütős és kívánt dolog, nem biztos, hogy tíz év múlva is az lesz, mindig ezt gondoltam.

Ennek ellenére lehetnek olyan üzenetek, amik valószínűleg igaznak gondolok majd jóval később is, az övé és Phelpsé ilyen.

"The more you dream, the more you achieve. - Minél nagyobbat álmodsz, annál többet érsz el."

Nagyon szerencsésnek gondolom magam egy szakítás miatt. Ha négy évvel ezelőtt nem rúgnak ki, a mai napig egy középszerű fiókvezető lennék, egyre több görccsel a gyomromban attól, hogy nem merek mást csinálni, mert az a biztos, ami van.

Ma olyan álmaim vannak, amik egy hivatalnok fejében elő sem mernének jönni, mert azonnal a megvalósíthatatlan kategóriába kerülnek még kimondás előtt.

Arról álmodsz, amiről a szomszédod, amiről a legjobb barátaid. Nem mersz másról, valószínű nem is nagyon akarsz, mert ez a kényelmes. Könnyű öröm reálisat álmodni, csak azt nem álomnak hívják.

Sokáig nagyon reális céljaim voltak az életben, de ahogy kiléptem a bankfiók ajtaján, szakítottam az átlaggal. És azóta sem édesgetett vissza magához, pedig úton útfélen találkozom vele. A buszon messengerező kiskamasz flegmaságában, a munkából hazafelé a csúcsforgalomban araszoló, egykedvűen elcsigázott menedzser üres tekintetében, a bevásárló-dömpert maga után húzó nyugdíjas bizonytalan motyogásában.

 Ádám

2016. augusztus 14.