Megjöttem, itt vagyok München mellett egy kis faluban úgy hívják Kranzberg. Félig ülve-fekve az ágyban írok, ennyit röviden sziasztok. No nem, írok még, menjünk sorjában.
Szerda nagyon reggel indultam el verőfényes napsütésben, 3/4 7-re kellett Tatabányánál lennem, szinte percre pontosan érkeztem. Pár perc egyeztetés és indultunk is, 2-re jelenésünk van München Flughafennél. A kocsi egész jól bírta, egy picit azért megijesztett, mikor 110-es tempónál 5-ösből kiugrott üresbe a sebességváltó. Ezt kétszer csinálta kb. félúton fél óra eltéréssel, előtte sosem és azóta sem. Az utóbbi időben nem szokta a nagy utakat még Balatonra is vonattal mentem, így lehet sok volt neki egyszerre ez a 700 km. Megdícsértem megérkezéskor, megérdemelte.
München előtt kb. 50-60 km-rel útfeljújítás, betett. El is kavartunk így a 2 órás jelenésünket sikeresen lekéstük nem kicsit. 3-ra értünk oda. Kicsit felpörgették az első beszélgetést. Két ember várt minket Simon és Sanyi. Így legalább alliterál, nem úgy mint a Garfunkel-nél. Simon a német közvetítőcég egyik vezetője, vagy csak munkatársa, de mindenesetre ő foglalkozik velünk. Managerszerű a kinézete, annyit hozzátéve, hogy a foga kicsit előreáll, ettől mindig olyan mintha vigyorogna, néha idétlenül, kicsit olyan Miki egeres. Sanyi, a pakolók mintaképe, 8 éve csinálja, széles vállak, kopaszodó kerek, nem túl értelmiségi arc hozzá. Őt kérték, hogy meséljen nekünk mi vár ránk. Két szempontjuk lehetett a válogatásnál, mikor erre a pozícióra kerestek embert. Egyik, tudjon magyarul, elvégre minket várt, másik, hogy jó értékesítő legyen. Mert Sanyi ezt a munkát eladta nekünk. Beszélt nekünk a repülő feelingről, hogy az milyen jó, mikor bejön a gép, testközelbe lenni és ezért sokkal jobb lesz majd kint dolgozni a betonon, mint a benti szalagnál. Hozzáteszem kintre osztottak be, volt egy első csoport, azok délre mentek ők még válogathattak benti és kinti között és mindenki a bentit választotta. Nem tudom nekik nem Sanyi lehetett a tanácsadójuk???
Kint egy nehézség van, azt mondják. A plusz 50 fok és -40 fok. A többi jó :)
Beszélgetés után a szállásra vittek minket, München külvárosába. Közben egész addig piszok meleg volt, megérkeztünk a szállásra és ömleni kezdett az eső, pakolásnak annyi. De jöjjön először a szállás. Többszintes kollégium, mikor beléptem nem tudtam eldönteni elsőre, hogy a sült szardíniaszagtól, vagy a sörautomatánál sorbanálló fazonok arcától ijedjek meg. Az első csoport (akik a belsős melót válaszották) már hívta Simont, hogy nem lesz jó ez a szállás intézzen valamit, ezért Simon is és Sanyi is jöttek velünk. Megnézték, hogy milyen jó kis szállást találtak, megígérték utána, hogy egy héten belül, de lehetőleg már holnapra keresnek jobbat, isten bizony. Ezzel az ígérettel felmentük a négyágyas szobákba, egy emeletes ágyon ért az első éjszaka. Gondolkodni nem nagyon volt időm, hogy ez most miért van így, aludtam mint a bunda.
Reggel 4-gyel kevesebben ébredtünk. Ennyien nem bírtak nyugovóra térni ezzel az ígérettel és még aznap este hazaindultak. Van ilyen. Fűztek minket is, de rám nem nagyon tudtak hatni, voltam én kollégista, kezdtem már új helyen, fordultam már vissza helyzetekben, ez nem az a helyzet, amikor vissza kell fordulni.
Csütörtök reggel müncheni lakos lettem. Bejelentkeztem sikeresen délelőtt a városházán és dél körül jött a telefon, hogy van új szállásunk a reptértől vidéki irányban Kranzbergben. Péntek reggel ebben a faluban jelentkeztem be, így a müncheni lakosok számát csak egy napra tudtam gyarapítani, mindegy azért ez is valami. Azért annyit még elárulok, hogy a többieket nem fogadták ám be Münchenbe, mert visszadobták a címüket azzal, hogy ez egy kollégium és kell egy igazolás hozzá. Akinél én voltam ügyintéző, ő nem problémázott ezen. Kérdezte van e igazolás, mondtam, hogy nincs igyekeztem mosolyogni és ő legyintett egyet és befogadott. Szőke volt, kékszemű csak egy probléma volt, hogy fasziból volt.
Kranzberg. A szállásunk tip-top új ház, a kertben a gazt még csak ma nyírták le, minden vadi új. LCD tévénk van, net is van, kis konyha, fürdő minden. Egy probléma csak, hogy kétágyasra tervezték, de gondolták, ahol két ember elfér, ott elféri magát egy harmadik is biztosan. Kaptunk ígéretet arra, hogy ez csak átmeneti dolog, jövő hónapban már máshol leszünk, közelebb egy kicsit a reptérhez. Remélem nem úgy gondolták, hogy haza se megyünk a reptérről. Erről jut eszembe a múltkor láttam a Tranzit című Tom Hanks filmet, nagyon jó volt.
A srácok közül az egyik jó gyerek, Laci, kis fiatal 22 éves, feszegeti a határait, sörben is, cigiben is. Mindemellett hozott klarinétot is és mesélt a fellépéseikről. Ő jó srác, formálható, tanítgatom főzni stb.
A másik gyerek, Józsi, ő keményebb dió. Hitelkárosult és az otthon maradt család betevő falatjáért küzd itt. Hivatásos katona volt tíz évig, nem tudom, hogy ennek a következménye e, de bejött a szobába első alkalommal és felhívta a figyelmünket a kölcsönös együttélés erkölcsi normáira. Jó, hogy nem szögelte fel a NENYI-t (Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata) a falra. Szegény beteg, agyára ment a szegénység, vagy a honvédség csinál hülyét az emberből?
A falu két nap alatt megismert legszebb pontja a Kranzberger See. Itt úszunk minden nap, nagyon mást nem is lehet itt csinálni. A partján van egy söröző ezt is meg szoktunk nézni. Kevesen járnak le, kb. 10-15 ember szokott lenni, de tegnap sikerült a 10-15-ből összefutni 3 magyarral. Targoncások valamelyik raktárban. Nem szép emberek, de inkább kifejezetten csúnyák voltak. Jókedélyük volt a sörtől, de ha hármójuk fogainak számát összeadom, akkor talán egymagam versenyezhettem volna velük a kinek van több számban.
Egyelőre péntek óta nyaralás van, holnap reggel kezdődik az egy hetes képzés, már fél nyolcra be kell mennünk. Izgalmas lesz, főleg, ha érteni fogom miről lesz szó. Drukkolok, izgulok, várom, most viszont lemegyek egyet úszni.
Fialának a műsorában van egy kedvenc mondat, kölcsönveszem ide: Minden adás kísérleti adás, minden adás az utolsó.
Ennek szellemében búcsúzom,
Ádám
2012.06.24
