A nagy játék - Major Tom az első bejelentkezés folytatása

2016. február 06. - adamholvagy

- Kedves Desiré, kész a folytatásra?

- Persze, menjünk, csináljuk !

- Maga mindig ilyen energikus?

- Sokszor tépelődöm, elemzem magam, de inkább utólag, mikor benne vagyok a közepébe, akkor megyek előre.

- Tehát újra itt vagyunk a hosszúra nyúlt kereskedelmi szünet után a Legyen Ön is milliomos című vetélkedő adásában. Ott hagytuk abba, hogy játékosunk megkérte a kedves közönséget, hogy nyilvánítson véleményt abban a kérdésben, hogymi az emberi cselekvések legmélyebb és legőszintébb motivációja.

A: Szeretet utáni vágy;

B: Pénz;

C: Félelem;

D:Hit önmagunkban.

A válaszok a következők:

A: Szeretet utáni vágy 50%;

B: Pénz 0%;

C: Félelem 25%;

D:Hit önmagunkban 25%.

Szájhúzogatás, a nem létező szakáll simogatása látszódik a képernyőn, Desiré vakarózik, az idő telik, ebből nem lehet műsort csinálni.

- Hallgatom Desiré!

- Igen. Nos a válaszok megleptek.

- Másra számított, ezek szerint?

- Nem is tudom. Próbálom körbejárni a kérdést. Nézzük biológiailag! Az állatvilágban ez a kérdés nem nagyon értelmezhető, illetve az összes négy válaszból kettőnél tudom elképzelni, hogy valamilyen formában megjelenik, ez az A és a C válasz. Félelmet biztosan ismernek az állatok is, kell lennie okának annak, hogy bizonyos emlősök csordában járnak, ezzel elkerülve a könnyű prédává válást. Itt a félelem játszik szerepet szerintem. Kell lennie olyan ösztönnek, hogy jaj csak le ne maradjak a többiektől, mert akkor nekem annyi. Szeretetre vágyás, ez pedig olyan emberi dolognak tűnik, bár számtalan kutyán, macskán látni, hogy jól esik neki a törődés.

- Érdekes, amit mond.

- Ha pedig abba gondolok bele, hogy mikor egy baba világra jön, mivel találja szemben magát?

- Mivel?

- A biztonságos közegéből, amiben kilenc hónapig tök jó elvan, kibújik egy ismeretlen világba, ahol minden, de minden új. Ez az információbomba óriási stressz. Várjuk mi felnőttek, hogy felsírjon, ezzel mutatva, hogy levegőt vesz, de közben be van szarva az a gyerek, pedig még nincs mit ürítenie. Éltem külföldön nagyon új közegben, ahhoz tudnám ezt hasonlítani. A félelem az első reakció és csak utána jön a szeretetre vágyás, talán erre egy válaszreakcióként.

- Ilyen durva tapasztalatai voltak külföldön, mit csinált?

- Nem is az a fontos, hogy mit, hanem, inkább az, hogy teljesen mást mint előtte. A szakma is új, a nyelv, az emberek, a boltos néni, a szomszéd kutyája, a postás csoszogása, a kaja, ami számba kerül, minden. A megszokott kapaszkodók nincsenek, csak óvatos bizalom az emberek felé, akiktől lehet tanulni és ellesni, hogy azon a terepen hol vannak a kapaszkodók és hol a határok.

- És a közönség véleménye? A szeretet utáni vágyat jelölték meg a legtöbben.

- Igen és ez nem is hagy nyugodni. De előtte volt még egy különös telefonbeszélgetés is Major Tommal.

- Igen, és?

- Valami olyasmit mondott, hogy ha a döntéseit végiggondolja tudja a választ és ha így teszek, én is tudni fogom.

- Ezek szerint végiggondolta?

- Végig. A munkámban és a magánéletemben is azt látom, hogy ugyanúgy a csordaszellem játszik szerepet, mint amiről már szó volt az előbb az állatvilágban. Nem bújik ki senki a sorból, csak nehogy engem érjen a pofon elgondolással, mindenki középre vágyik, mert az tűnik biztonságosnak.

- Mivel foglalkozik?

- Tőzsdei kereskedéssel.

- És ott szűrte le ezeket a magvas gondolatokat? - Alig leplezetten röhög.

- A munkám lényegében az, hogy szélsőértéket találjak a tőzsdéken. Túlzásokat, olyan árfolyamszinteket, amik már kiléptek a józan dimenziókból. Őrült szinteket keresek és ott igyekszem belépni. Aztán persze a legtöbbször vannak még őrültebbek, de jó eséllyel korrigálja magát a piac, mert az élet megy tovább és az csak józanon történhet, az őrület hosszú távon nem életképes. Az ilyen pillanatok csak emlékezetes pontok maradnak az életben. Mikor a befektetők megőrülnek vagy a félelem, vagy a kapzsiság hajtja őket. Mind a kettőnek más a természete, de ugyanolyan szélsőségekbe torkollik mindegyik.

- Ezek szerint, újra itt vagyunk a félelemnél...

- Igen, de van itt még valami. A Major Tommal való beszélgetés után kértem a közönség segítségét. Miért? Hülyének néztem ezt az embert, aki azt mondta, hogy gondoljam végig a dolgaimat. Helyette pánikszerűen körbenéztem és véleményt kértem, hogy emberek tényleg jó dolgot csinálok? Mondjátok el nekem ! És ugyan nem lenne semmi baj, abból ha arra mennék, amerre a többség szeretné, hogy tartsak, de ha ez lenne a döntési szempontom, akkor nem lenne belőlem senki sem. A sor közepére behúznának magukkal, ahol biztonságban, nagyon kényelmesen el lehet lenni, csak az a baj, hogy az a sor nem mozog. Nincs mi vigye előre, nincs motiválva, hogy jobb legyen, csak egy dolog a fontos a sorban, hogyha sokan vagyunk és mind ugyanolyanok, akkor nem félünk.

De én más vagyok!

Inkább megjelölöm a félelmet, hogy tudjam mi ellen kell küzdeni...

Egy nagyon dögös emlékezés a végére, hogy legyen dallama is a mondanivalónak (érdemes a videón Madonna beszédére is figyelni).