Azokat az írásokat szeretem, amibe bele tudom élni magam. Akkor most képzelj el egy napfényes, élénk zöldekkel és vidám kékekkel takarodzó tisztást, ahol meglátod magad felé rohanni Hófehérkét, frissen mosott haja repül utána jázminillatot hozva magával, melyet oly jól esik beszippantani. Szoknyája ráncai még remegnek a térdén mikor megérkezik, fejét megdönti, haja finoman előre hull, megáll, váratlanul keményen rád néz és ad egy irgalmatlan nagy pofont.

A számok

Nehéz ügy, de azt hiszem ez része annak, hogy jobbá váljak. Ebben a pillanatban azonban ez még nem rögzített tudás, inkább friss élmény. A jövő eldönti, hogy tényleg fegyelmezettebbé, következetesebbé tett e ez a pofon. Mindenesetre fájt, emlékezetes marad az biztos.

Mi történt?

Nyár óta látványosan magasabb havi hozamokat produkáltam.

Köszönhető ez, egy azóta alkalmazott technikai újításnak, ami 2016. július - november között egészen jól működött. Igen ám, de az új technikához nem dolgoztam ki hozzá illő kockázatkezelési rendszert. Azt gondoltam, hogy a régi technikára alkalmazott módszer - ami egyébként szintén bevált, hiszen a 2017. március-június közötti időszakban jó eredményeket hozott (max. DD (~veszteség): 2,98%, míg az időszak átlaghozama: havi 3,28%) - logikáját tekintve megfelelő lesz az új helyzetben is. Nem álltam ugyan messze a valóságtól, mert nagyon nagy az átfedés az új és a régi rendszer között, de azért a kockázatkezelés finomhangolása szükséges lett volna, így utólag értékelve a történteket. Mindez azonban csak a gondok egyik fele volt most decemberben. Ha "csak" ennyi lett volna, akkor kb. az ellenszenvedett veszteség felével megúsztam volna, ami önmagában nézve azért még mindig tetemes (kb. 23%)!

A történet másik fele a túlzott önbizalom és megszokás volt. Július óta nem történt érdemi, nagy arányú felfelé mozgás a piacon és ez elaltatott. (Az ábrán 2016.06.29-12.28-ig napi gyertyákon az S&P 500 futures) Minden héten csak mentem a kasszához az újabb hozamokért és elhittem, hogy ez így megy még sokáig.

A két piros vonal között júliustól november végéig nagyon sok héten keresztül bejött a számításom. Megszoktam azt, hogy az újabb heti ügyletet már bekötöm azalatt az idő alatt, míg az aktuális heti ügyletem még ugyan tart, de már látni való, hogy profittal fog kifutni. Azért csináltam ezt, mert többször is a nyáron a lefelé mozgások miatt nem tudtam kötni ezt a típusú ügyletet (mikor kijött alul a piros sávból az árfolyam) és hogy minél jobb eredményt érjek el a lefelé mozgások előtt gondoltam még besuvasztok egy-egy heti ügyletet. Az eredményesség szempontjából csak az volt a lényeg, hogy felfelé ne mozduljon el nagy mértékben az árfolyam, mert csak arra vállaltam kötelezettséget mindig, hogy egy bizonyos szint felé nem megy az árfolyam a rá következő héten.

December 5-én ugyan még csak hétfő volt, de a megelőző hét pénteken elindított ügyletem nagyon meggyőzőnek tűnt, az árfolyam lefelé mozgott, a profitom ezzel párhuzamosan nőtt. Minden úgy történt mint mesében és hétfőn még lejjebb nyitott a piac, mint pénteken zárt, ezért gyorsan be is léptem a második ügylettel, mielőtt még kifutok abból a sávból, ahonnan még indíthatónak véltem ezt a típusú ügyletet. (2. belépés az ábrán) És már napon belül történt egy nagy fordulat, amit még nyugodt szemmel követtem. A szerdai nagy emelkedés is belefért, igazán csütörtökön szembesültem vele, hogy reagálni kéne, de nem tudok. A szabad tőkém, ami a változtatáshoz kellett volna, le volt kötve az új ügyletbe, gyakorlatilag lábon lőttem magam, nem tudtam érdemben módosítani az ügyleten! A remény maradt és az, hogy nézhettem végig, hogy úszik el rövid másfél hét alatt az elmúlt kilenc hónapom munkájának eredménye. Kiváló jellemfejlesztő az ilyen.

Tovább...

Az év vége, karácsony mindig előhozza a nagy kérdéseket. Több barátnőm is volt, aki ilyenkor szakított, vagy legalább indított el egy folyamatot, amiből egy hónapon belül szakítás lett. Ez ilyen, ebben az utolsó két hétben mindenki végig akarja gondolni, hogy mire jutott idén. Gondolkodtam én is és nem tudom mi legyen. Két ellentétes hatás dolgozik bennem. Az egyik, az, hogy pont itt a legalján nem hagyhatom abba, most kell megmutatni, hogy mire vagyok képes. Úgyis a novemberi értékelőben arról panaszkodtam, hogy a pozitív teljesítményekről nem lehet jókat írni, mert ahhoz konfliktus kell, valami, ami "ellen" küzdeni lehet. Tessék megkaptam, most már lehet írni...

A másik érzés viszont hosszabb távú dolog. 2016-ra célul tűztem ki magamnak, hogy a magányomon változtatok. Azt gondoltam, hogy az írások majd ebben segítenek. Ez nem így történt. Arra jutottam, hogy az írás a magány egyik következménye, de semmikép sem gyógyszere vagy megszüntetője, inkább egyfajta forrása. A magány elleni küzdelmemmel viszont szép lassan meg fogom ölni az írásomat. Egyszerűen nem lesz rá időm, azt hiszem. Most még nem tudom kár e érte. Mindennek ára van és nem tudom előre, hogy mi éri meg. És erre nincs még egy excel-táblám sem...

Ez most egy útelágazódás. Igen, én csináltam ide egyet. Ami biztos, hogy 2017-re tervezem azt, hogy más úton kerüljek olyan emberek körébe, akik hasonló területen dolgoznak. Ez befektetéssel jár a részemről mind időben, mind pénzben. Mindennek ára van...

(Talán nem a legjobb felvétel, de a lényeg ebben az interpretációban nagyon benne van; csak óvatosan, én a teásbögrémet ütögettem két perc után, még jó, hogy előtte megittam...)

Boldog újévet !

2016. december 31.

Ádám