Nyerni mindenki tud, azt nem kell tanulni. Paradox módon a sikeresség azon múlik, ki hogy veszít.

Nem is gondoltam volna ezelőtt, hogy a gyerekkori játékok során milyen nagyon sok minden eldől. Mindenki nyerni akar, elkerülni a vesztést, szimpatikusnak lenni a legszebb lánynak, ezért összejátszani vele, segíteni őt, vagy visszaadni a szemét Jocónak a múltkori szívatást. Sokféle cél lehet jelen akár együttesen is a fejekben.

Aztán persze ahogy azt a kisgyerek eltervezi, hát nem mindig jön az úgy össze. Mikor már tudatosul a veszteni készülő gyerek fejében, hogy itt hamarosan kampec, akkor egyből talán az egyik legfontosabb morális kérdés jön az életből. Csaljak vagy ne? Mi a kockázata? Ki látja? Meg tudom e oldani feltűnés nélkül? Kell e hozzá cinkos, vagy egyedül elég vagyok hozzá? Mi lesz, ha rájönnek? Mi a büntetés? Fájni fog?

Jó, nem csalok, anyuék elmondták múltkor, hogy az nem szép dolog. De, akkor mi értelme tovább játszani? Hogy ez a hülye, elkényeztetett Jeniffer nyerjen? Én meg nézzem és még vágjak is hozzá jó pofát? Még mit nem, inkább fölborítom a táblát! Nézzétek, szevasz, ezt nyertél te! Különben is csaltál! Ki látta? Te csaltál! Nem csaltam, bizonyítsd be! Be-be-be-be-be-be-be bla bla...

Meg kell tanulni veszteni!

Minden amihez hozzákezdtem, béna voltam. Járásban, beszédben, biciklizésben, kosárlabdában, röplabdában, csajozásban, síelésben, futásban, bokszban, tőzsdében. Feltételezem a vesztésben is. Ez az alapállapot, azt hiszem nagyon bénán és nagyon nyitottan születünk.

Jól veszteni nehéz. Annál is inkább, mert akkor nincsenek örömkönnyek, vállveregetések, nehéz megélni benne a sikert. Pedig a hosszútávú siker azt hiszem ebben van és nem csak a tőzsdén.

Vannak nagy közhelyszerű mondások erről, pl. ami nem öl meg, az megerősít és még ezerféle ilyesmi. Mint minden közhely ez is igaz, de:

• ebben a mondásban nem egy aktív embert látunk,
• hanem egy olyasvalakit, aki felé eldobtak egy baltát, ami éppen repül és reménykedik, hogy a két lehetőség közül, hogy eltalálja e vagy sem, az utóbbi győz.

Ebben az állapotban csak idő kérdése és egyszer az első fog nyerni.

A jó vesztés alapja a kontroll, az irányíthatóság. Fel sem merülhet, hogy a balta esélyt kapjon a győzelemre, a halál nem alternatíva. Ha a balta elér egy pontot, akkor lépni kell az útjából, amíg van idő. Ezt hideg fejjel, a tervezőasztal mellett még mindenki látja, de élesben, a küzdelem hevében más lesz az érzékelés. Ha vészhelyzet van, hirtelen több dologra kell koncentrálni, nemcsak a balta fog érdekelni, hanem mást is meg akarunk oldani, mással is csesztetnek pont akkor. Amit hideg fejjel elterveztünk, más színben fogjuk látni, relativizálódik. Ilyenkor hajlamosak vagyunk okot találni, hogy miért várunk, miért csináljuk máshogy, mint azt elterveztük. Pedig sosem lesz olyan tiszta a fejünk, mint az a tervezőasztalnál volt.

A képesség arra, hogy a hideg fejjel hozott határidőt, döntést következetesen tartsa az ember, száraz, rohadt dolog, de nincs más út. A rohadtsága abban rejlik, hogy érzelmek nélkül kell tudni dönteni. És ez pont szemben áll az ember alaptermészetével. Nem is lehet érzelmek nélkül dönteni, tréninggel sem, nincs olyan tréning, ami gépeket nevelne belőlünk, bár van rá kísértés pár munkáltatónál erre azt hiszem.

Én most beiratkoztam egy hideg fejes vesztőtanfolyamra.

Az első lecke Rolling Stones !

Aki nyugton tud maradni a következő hat és fél percben, már most megkapja a diplomáját, sikeres gép lett!

 

 

Ádám

2016. július 9.