Nyilvánvalónak tűnik, hogy többet tudunk a világról mint nagyszüleink és valószínű ők is többet tudtak róla, mint az ő nagyszüleik, ez így normális. Ezek alapján kijelenthető, hogy a mai ember okosabb, mint az ősember.
Másik oldalról megnézve, ha az egyéni ősembert nézzük, mint indivídumot, akkor az ő tudása fel kellett, hogy érjen az egész emberiség akkori tudásának nagy részével, ahhoz, hogy életben maradjon. Tehát mostani fogalmaink szerint, neki nagyon okosnak kellett lennie.
Ebből csak az következik, hogy az akkoriban uralkodó nagyon kezdetleges specializáció mellett (asszonyok bogyót gyűjtenek, férfiak vadásznak) sok mindenhez kellett érteni.
Ma pedig milyen jó, a társadalomba szerveződött, egyre fejlettebb és összeségében egyre okosabbá váló emberiségnek van lehetősége arra, hogy egyre butább egyéneket neveljen fel.
Egyszerű hétköznapi helyzetekből kiderül számomra, hogy sokkal több dologhoz elengedhetetlen, hogy buta legyek, ahhoz, hogy legyen egy-két dolog, amiben okos. Autószerelőnél, tüzépen, laptop-szervízben éreztem az utóbbi időben, hogy nagyon tájékozatlan vagyok. De egy víz-gáz szerelő, egy festő, egy fodrász bárki megverne a tudásával a saját területén.
Én pedig itt vagyok, egy, a világ előrehaladtával egyre szűkülő területen megélt okosságommal és érezzem magam jól?
Hallottam régebben, hogy az okos ember, ahogy egyre jobban beleássa magát a tudományába, egyre inkább rájön, hogy mennyi mindent nem tud; gyakorlatilag csalódik az okosságában.
Továbbmegyek, mára eljutottam oda, hogy sokkal többször érzem magam butának, mint okosnak. De azért vannak még vagány pillanatok, amikor jó csalódni ebben!
A REM-fázisról...
Az R.E.M-hez egy fontos adalék, hogy reggel írok most már szinte kivétel nélkül. A hétvégi, nem óra által indukált ébredések előtti fél-egy órában olyan dolgok suhannak át az agyamon, amik máskor sosem.
Ádám
2016. augusztus 28.
