Nem erre akartam hazajönni, hogy ezt meg lehet csinálni a legnagyobb példányszámú és legismertebb magyar napilappal, ami történetesen hogy hogy nem, éppen ellenzéki.

A fehér "címlap" kiáltás, felháborodás, düh.

Szavazunk, minden áldott nap szavazunk a lépéseinkkel, hogy mit teszünk. Október 8-án 10 óra körül jöttek az első hírek, hogy mi történik a Népszabadság szerkesztőségével. 10 órára rá tüntetést szerveztek, amire nagyságrendileg három-ötezer békés tüntető ment el. Ennyi ember tartotta fontosnak Budapesten jelezni azt, hogy olyan dolog történt, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

A wikipedia szerint Budapesten jelenleg 1 757 618 fő lakik, ebből maximum 5.000 főnek volt fontos, hogy megjelenjen (0,03%), azaz a város 99,7%-ának más, fontosabb dolga volt.

Elég egyértelmű döntés.

Olvasok egy könyvet, az a rendkívül sokatmondó címe van, hogy Boldogság. Richard Layard egy brit közgazdász gondolatai a világról, benne rólunk a boldogulni vágyó egyénekről. Pszichológia, szociológia, filozófia és mindez persze egy közgazdász szemével.

Begépelek ide egy szakaszt, mert annyira rímel.

A lehetséges közös cél (7. fejezet)

A dilemma

"Minden kooperatív ügyletben világos, hogy mi az önös érdekem: te végezd el a munkát, én kényelmesen teszek-veszek, és learatom munkád gyümölcsét. Más szóval szeretnék "potyautas" lenni. De ha te is úgy jársz el, ahogy én, akkor nem jutunk semmire.

Az emberiség attól a naptól kezdve szembesül ezzel a dilemmával, amióta megjelent az afrikai szavannán. Egy, a szavannán játszódó történettel fogom illusztrálni ezt a dilemmát - mert ez az a hely, ahol a természetes szelekció lerakta az emberi természet biológiai alapjait.

Képzeljük el a következő helyzetet: két ősünk találkozik, és antilop-vadászatról tanakodnak. Hívjuk őket úgy, hogy "te" és "én". Hogy ki mennyit kap, az attól függ, hogy mindkettőnk eljátssza -e a rá osztott szerepét. Vagy segítek felhajtani az állatokat és megosztjuk a zsákmányt, vagy pedig átverlek, hagyom, hogy elvégezd a feladatodat, és ellopom a vadat. Te is ugyanezekkel az alternatívákkal szembesülsz: együttműködsz velem, vagy átversz.

Ha összetartunk, akkor járunk a legjobban: két antilop jut mindegyikünknek. Ha te csalsz, de én nem, akkor három a tiéd, én pedig nem kapok semmit. A fordítottja történik, ha én csaplak be, de te nem csapsz be engem. Végül, ha mind a ketten megszegjük az egyezséget, és csak a magunkéval törődünk, akkor fejenként egy antilophoz jutunk.

Ez a négy lehetőség látható a táblázatban is.

Amikor arról tanácskozunk, hogy menjünk-e vadászni, mindketten tudjuk, hogy elvileg a négy eset bármelyike lehetséges. De mielőtt elmennénk vadászni, kialakítunk magunkban egy álláspontot, hogy melyik magatartást követi nagyobb valószínűséggel a társunk.

Mit várok? Ha nem ismerlek téged és semmi okom megbízni benned, akkor észreveszem, hogy bármit is teszek, te mindegyik esetben jobban jársz azzal, ha csalsz. Ahogy a táblázat is mutatja, ha én együttműködöm, akkor is többet kapsz a csalással (három antilopot kettő helyett), és ha én csalok, akkor is csalással jársz jobban (egyet kapsz a semmi helyett). Így tehát arra a következtetésre jutok, hogy csalni fogsz. Ugyanilyen megfontolásból, te meg azt fogod gondolni, hogy én csalni szándékozom. Tehát mindkettőnk tudja, hogy csalni fog a másik, amelyik esetben a vadászat csak egy-egy antiloppal jár mindkettőnk számára. Ez túl kevésnek tűnik a befektetett erőfeszítéshez képest.

Ezzel szemben, ha ismerjük egymást, és megbízunk egymásban, akkor megígérhetjük, hogy együttműködünk, és számíthatunk arra, hogy ezt el is hiszi nekünk a másik. Ez esetben megéri a fáradtságot elmenni vadászni, mert mindegyikünk két antilopot kap. Ez már tényleg megfelelő díjazását jelentené a vadászattal kapcsolatos erőfeszítéseinknek.

Ha tehát megbízunk egymásban, akkor jobb lehetőségeink vannak, hiszen összességében nagyobb lesz a zsákmány. Az együttműködés eredménye nem zérus összegű; ez egy kölcsönösen előnyös tevékenység. Ha az emberek képtelenek lettek volna együttműködni, akkor nem élték volna túl a szavanna vagy később a jégkorszak borzalmait..."

És hogy miről jutott ez most eszembe?

Erről...

A jóindulattal ötezer ember helyett, aki megjelent a tüntetésen, jelen pillanatban (okt. 9. 13 óra) több mint 33 ezer likeolja a még 24 órája sem elindított új Népszabi oldalt, amit a szerkesztőség tagjai indítottak.

Abbahagyom itt, hagyok időt gondolkodni arról, hogy mit jelent hatásában a személyes jelenlét és a virtuális támogatás.

Virtuálisan fogunk félni, szeretni, gyűlölni?

Ahhoz rám semmi szükség nincsen azt hiszem...

Ádám

2016. október 9.