Ha kap az ember egy kérdést és válaszol rá az a normális, ugye?

Tízmillió playboy
A nemzeti téboly ünnepén
Fanatikus forgatag
És egyre kevésbé félek én
Mindenki annyira komor
Lehet, hogy ez már a nyomor?
Tele vannak boltok
Mégse lehetek boldog
Ennyi - Sziámi

Vannak persze költői kérdések, amikre nem kell válaszolni, mert a kérdésfeltevő célja sem az volt vele, hogy választ várjon.

Itt mindenki előre tudja a választ az október másodikai kérdésre. Vannak viszont, akik egy költői kérdésre is válaszolnak...

A válaszom

• azt jelenti, hogy elég komolynak és relevánsnak tartom a kérdést;
• azt jelenti, hogy partnernek tekintem a másik felet;
• azt jelenti, hogy ő is partnernek tekint engem, hiszen fontos kérdést intézett hozzám;
• azt jelenti, hogy bár nem biztos, hogy szimpatikus a kérdező fél, de párbeszéd van közöttünk;
• azt jelenti, hogy "mondhatni" normális viszony van közöttünk.

Mióta tizennyolc lettem, minden országos népszavazáson és választáson részt vettem, pedig volt olyan, hogy ezer kilométert utaztam érte haza Németországból. Fontos volt.

Harminckilenc vagyok, lassan negyven, több mint tizennyolc éve szavazok meggyőződéssel, ahogy focicsapatot szeret az ember, nem váltogatva mezt és pozíciót.

A válaszom

• legitimál;
• elhiteti azt, hogy normális világban élünk;
• elhiteti azt, hogy az a normális, ha László Petrákká válunk és felrúgjuk a hozzánk menekülőket;
• elhiteti azt, hogy az a normális, ha bokszolóállásban várjuk a hozzánk érkezőket;
• elhiteti azt, hogy az a normális, ha fegyverrel "védjük" magunkat a menekülőktől.

Óriási, azt akarjuk lelőni, aki a fegyverek elől képes volt ezer kilométerekre elhagyni az otthonát; gratulálok, szép feladat, nemes feladat.

Én pedig válasz gyanánt elindulok szombat reggel a határ felé. Remélem szép idő lesz és akkor lesz egy jó túra belőle. Kilépek a kapun itt Pesterzsébeten és elgyalogolok Európába.

Hogy miért?

Meggyőződésből, ahogy focicsapatot szeret az ember.

Ennyi.

Ádám

2016. szeptember 24.

ui: Kisétáltam magam, visszajövök, ne féljetek. Nem tudok máshol élni, próbáltam már. Csak nem akarom tétlenül nézni azt, hogy Magyarország a csúnyábbik arcát képes mutatni a világnak. Eddig a kormány tette ezt a nevünkben, amire még naivan lehetett azt gondolni, hogy ezzel magát járatja le, nem az országot. De most nincs menekvés, a népszavazással belerángatnak engem is, egyszerű magyar embert a kisstílű politikai helyezkedéseikbe. Engem, mint népakaratot akarnak takarónak használni Európa előtt. Én ebben a színjátékban nem  veszek részt. Szeretem Magyarországot, szeretem a magyarokat, de most tőrbe csaltak minket úgy érzem. A lelkiismeretem miatt el kell indulnom...