Mottó
"Pár pökhendi kis pöcs
könnyedén a kezébe kapta
az egész Földet, a többi jöttment
csak lesheti, mit tesz a rendszergazda"
könnyedén a kezébe kapta
az egész Földet, a többi jöttment
csak lesheti, mit tesz a rendszergazda"
Müller Péter Sziámi
Vége az első munkahetemnek ! Ez komoly eredmény nálam. Sok minden történik nem is tudom hol kezdjem, a cím és a mottóválasztás talán eligazít, behatárolja a csapongánsaimat. Majd minden hosszabb mondat után visszanézek a címre, hogy a témába illőt írok e még, vagy már tök máshol vagyok.
A depoban dől el minden, hogy milyen gépet kap az ember. Egy közepes irodába lépek reggel és munkára jelentkezem. Nem lógok ki a sorból, ilyenkor a legtöbb ember álmos, unott fejjel közlekedik, alkalmazkodom könnyen. Mormogunk egy Morgen-t a szembejövőnek és mindenki megy a maga dolgára. A legtöbb esetben a köszönés viszont Servus ! Nem ám olyan szervusz, mint otthon, a kiejtésnél az első sz-t azt szj-nek ejtik inkább, a második az marad sz hang, valami Szjervusz féle dolog. Nekem Darvas Iván jut eszembe róla a Liliomfiban, mikor megjelenik az ifjú Snapssz (a videóban 57:10-től).
A depoban két-három ember ül, mindegyik előtt minimum három kb. 25 colos monitor és abból szedik össze, hogy melyik géphez mikorra, hány pakoló kell, abból is mennyi tudjon gépet kezelni, mennyi csak pakolni. Egy bődületes nagy szállítási feladat az egész (operációkutatás), legalábbis így képzelem. Bár a szállítási feladat fogalmával már azért nem vagyok teljesen tisztában. Ezektől a deposoktól függ minden, ők az élet irányítói, akár császárként is, vagy totemállatként is tisztelhetnénk őket. Az egyikre illik is az állat jelző. Nem csak nagy darab, de akkurátusan copfba befont hosszú szakállát az otthoni rovásírásos nagy magyarok is megirigyelhetnék. Pedig német fickó, ilyen melót nem bíznak másra.
Mikor kitalálta a depos, hogy kinek kell mennie beleüvölti a mikrofonba, hogy Günther, Mata, Kubala, Arok és akkor menni kell. Mi békésen üldögélünk, ha van kivel akkor beszélgetünk egy váróteremben, újságok, tévé, üdítőspalackok között. Van dohányzó váróterem is, ott üldögél a társaság kilencven százaléka. Nagyon durva arány! Az előző váróteremhez képest annyival színesedik a kép, hogy itt a társaság középpontjában a kártyázó szőrős törökök vannak, persze cigi mindegyik kezében.
Tehát a hangszóró bömböl Günther, Mata, Kubala, Arok. Megyünk. Jön a gép fogadni kell, féktuskókat berakni a kerekek alá, áramot csatlakoztatni, csomagokat kidobálni. Ez az egyszerűbb része, leszórni mindig egyszerűbb mint felpakolni. Mata, a szárd pizzériás (tényleg Szardíniáról jött) jó pakolóalkat. Alacsony, kövér, erős és könnyen elfér a kis lyukakba. Kubala. Ő tiszta Kaszás Attila. Mikor felteszi a napszemüvegét megszólalásig olyan mint a hosszú hajú Kaszás Attila. Szlovák, vagy cseh srác lehet, nem beszélgettünk még, csak pakoltunk egyet közösen. Günther, ő volt az első öt napban a főnököm, akinek az volt a feladata, hogy mindent megmutasson. Pénteken ő már szabin volt és az azt jelentette, hogy már egyedül kellett csinálnom, nem vagyok beosztva senkihez sem. Ő német és elég jó fej, gondolkodtam rajta kihez lehetne hasonlítani, de nem egyértelmű. Keverék. A Frakkból van benne egy kis Károly bácsi és egy kis Mézga Géza, belőle talán több, de azért fiatalabb kiadásban.
Egyébként nagyon sok érdekes figura van itt. Mutattak már magyar jogász doktort, lengyel tanárt, magyar ingatlanos srác is van, bankossal még nem futottam össze. Mondták már oktatáson is első héten, hogy a magyaroknak jobban szokott sikerülni a vizsga mint a törököknek. Na most valahogy ezekben a találkozásokban látom a fenti tétel visszaigazolását, azaz hogy Kelet-Közép Európából azért nem a leghülyébbek vannak itt. Nyugatról meg talán igen.
Mintha egy fordított színház lenne. A színházban ugye színészek játszanak és mindig belebújnak valakinek a bőrébe aznap este. Itt mindenki más, másnak készült, de most ma estére felhúzza ugyanazt a pakolós ruhát és eljátssza a szerepet. Ezzel a gondolattal búcsúzom. Még emésztem én is, annyira jól sikerült :)
Ádám
2012.07.07
