Mottó:
„Hogy értsd egy pohár víz mit ér,
ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell.”
Sztevanovity Dusán
Sok mindenre lehet gondolni a címadásból és az idézetből, itt ma az opció áráról és az azt befolyásoló tényezőkről írok, valamint a pozícióba lépést elindító legfontosabb tényezőről a volatilitásról.
Érzelmekről lesz szó. A klasszikus közgazdaságtanban ilyen téma nem sokszor fordul elő, a tudomány a racionális embert feltételezi, a modellek erre épülnek, csak egy probléma van vele, hogy nem létezik ilyen ember. Az opciók világában sincs szerepe az érzelmeknek? Basszus annyira szerepe van, hogy az egész stratégia erre épül, ebből is látszik, hogy mennyire életszerű ez a terep, nem kell gépeknek lenni, ahhoz, hogy jól érezze magát az ember az opciók között.
Mindenki hallott már tőzsdei robotokról, én is csak hallottam róla, mert közelebb nem mentem hozzá. Nagyon nem szimpatikus az a világ, ahol gépek kereskednek, pedig van benne racionalitás. Na ez az, racionalitás, csak ezért van szabad tere ezeknek a gépeknek, ez az egyetlen motivációja a létüknek, ugyanis az ember érzelmi lény, nem tud olyan következetesen dönteni mint egy gép, néha elbizonytalanodik, nem köti be a pozíciót, a nagy eufóriában tovább tartja meg mint kéne és utána vesztőbe fordul az egész ügylet. A gépeket beprogramozzák, addig biztosan működik, míg meg nem változik a piaci helyzet. Nem az én világom ez, biztosan vannak működő robotok, de egy ilyen pénzgyárban nincs benne az ember maga. Egy matematikai modell, hiedelmek sokasága egy programba öntve, azzal a céllal, hogy az majd mostantól örökre működik és termeli a pénzt, na ilyen biztosan nincsen.
Az opciós piacon is biztosan sok robot van, főleg a bináris opcióknál, amitől óva intek mindenkit, hacsak nem akarja a kaszinót megverni. Ez a játék az egyszerűségével csábít, de leginkább arról szól, hogy hosszú távon a kaszinó győz és ennek tényleg nem sok köze van a tőzsdéhez, ez színtiszta szerencsejáték.
Érzelmeket ígértem az opció értékével kapcsolatban. Térjünk vissza az első cikkben
említett lakásbiztosítós példához. Mi lenne, ha a biztosítási díj menet közben változna? Úgy értem, hogy megkötjük a biztosítást, rendben fizetjük és mikor a héten már a második vihar jön, kitalálja a biztosító, hogy neki várhatóan több lesz a kára, ezért megemeli a díjakat. Vagy ha a szomszéd lakásába villám csapott, akkor a mi biztosításunk díját megemeli, mert ez egy olyan környék, ahova gyakran szeretnek csapkodni a villámok. Ugyanígy a másik irányban, ha már a második héten kánikula van és bár szeretnél érezni egy kis szellőmozgást, de annyi sincsen, hogy huzatot csinálj, akkor a biztosító kedveskedik neked annyival, hogy felezi az eddigi díjakat, mert nincs kilátásban semmilyen kockázata a házadat illetően. Az analógiában a biztosítás díja az opció ára és ebből látszik, hogy mikor nagy a kockázat megnő az opció ára, mikor elmúlik a veszély, akkor lecsökken, de nézzük meg miért is.
Induljunk el azzal, hogy, mi határozza meg az opció értékét? Fischer Black és Myron Samuel Scholes az 1970-es évek elején kifejlesztett egy modellt , amiért 1997-ben megkapták a közgazdasági Nobel-díjat, tehát hosszú idő állt rendelkezésre, míg a szakma elismerte, rájött, hogy valami hasznosat hoztak létre. Eszerint az opció értékét az alábbi tényezők befolyásolják :
- az alaptermék ára; ha nő akkor a vásárolt vételi (call) opció értéke nő, az eladási (put) opcióé csökken.
- hátralévő idő; ahogy telik az idő, fut ki az idejéből az opció, akár call, akár put egyre kevesebbet ér, hiszen egyre kevesebb idő áll rendelkezésre arra, hogy az árfolyam elérje a küszöbárat és értékes legyen az opció. Ezzel a ponttal fogok még foglalkozni, nagyon fontos.
- a kockázatmentes kamatláb; ha nő a kamatláb, nő az opció értéke, a pénz időértéke miatt, hatása elhanyagolható nem szoktunk vele foglalkozni, mert rövid lejáratú opcióknál kicsi az idő, amíg egy esetleges kamatváltozás a hatását érvényesíteni tudja.
- És a negyedik tényezővel elérkeztünk a volatilitáshoz. A volatilitás a termék árfolyamváltozásának a szélessége, ugrálása, változékonysága. Ha nagy területet jár be, az árfolyam, sokat ugrál, akkor magas volatilitásról beszélünk, mindezt a múltbeli adatokból mérik.
Ennyi; ez mind szép és jó, de ha megnézzük az opció valós értékét, ami éppen piacon van és a modellben számolt elméleti értéket, akkor nagyon ritkán lesz az az élményünk, hogy a kettő fedi egymást. Heteken át számolgattam én is az elméleti értékeket, amit tanultam az egyetemen és nem jött ki sosem, nem értettem, hogy mire fel az a Nobel díj, ha a valóságban tök más van. A magyarázat, hogy a piacon kialakult opció ár a jövőre vonatkozó várt volatilitást tartalmazza és ez a múltbelivel nem feltétlenül egyezik meg, sőt szinte sosem. Ezt a jövőre vonatkozó volatilitást (implied volatility) visszaszámított volatilitásnak hívják, mert az aktuális piaci opcióár modellbe történő behelyettesítésével számolják ki. És ennek a számnak komoly szerepe van abban, hogy mikor lépünk piacra.
Nézzünk meg két grafikont ugyanarra a termékre vonatkozóan. Az első ábra, a Russel 2000 amerikai részvényindex (RUT) (2000 amerikai kis kapitalizációjú cég részvényeit tartalmazza) utolsó 3 éves teljesítménye, majd ugyanennek a részvényindexnek a volatilitásindex grafikonja (RVX) szintén 3 évre visszamenőleg (1W-hetes gyertyák mindegyiken, 1 gyertya, 1 hét árfolyammozgása):
Az első ábrán egy trendelő, növekvő részvényindex látszik, néhol rövid ideig tartó lefelé-korrekciókkal, ezek kisebb ijedtségek, minipánikok. Az alsó ábra lesz az érdekes számunkra, ez azt mutatja, hogy ezeknél a kis pánikoknál a volatilitás mindig megugrik és egy aránylag jól behatárolható szintet ér el, majd hasonló lendülettel visszatér az alapszintre a pánik elmúlásával. Ezeket a volatilitásindexeket szokták félelemindexnek is nevezni, a legnagyobb forgalmú indexeknek, nyersanyagoknak nagy forgalmú volatilitásindexei vannak, ezekre is lehet üzletet kötni, de én „csak” indikátorként arra használom őket, hogy jelezzék, mikor érdemes az adott termékre opciót eladni.
Miért is?
A kereskedelem évezredes mozgatórugója, a vedd olcsón, add el drágán alapszabály. A grafikonra nézve ez egy szélsőértékkeresési feladat. Melyik grafikonon egyszerűbb megtalálni a szélsőértékeket? Melyik tervezhetőbb, melyikre érdemes építeni stratégiát? Egyértelmű azt hiszem.
Mikor a volatilitás magas, az opció is drága, érdemes eladni, mikor a pánik elmúlt, nyugodt a piac, akkor alacsony a volatilitás, ezzel együtt az opció ára is, ilyenkor érdemes visszavásárolni az eladott opciót.
Ha már a szélsőértékkeresésnél járunk felmerül a kérdés, hogy fordítva működik e ugyanaz, miért nem vesszük az opciót, mikor nyugodt a piac és kiszállunk, mikor botrány van? Erre a választ egy következő cikk fogja megadni.
Ádám
2015.07.26
