Először youtube kommentben láttam ezt a szót. Megnéztem most, mit hoz ki rá a google, csak angolul találtam rá szócikket, az sem volt túl mélyenszántó. A megértéshez elég egy alapfokú angol, az érzéshez más kell.

Rég nem írtam, mondhatnám, hogy nem volt mit. Elkezdtem egyet, de nem tetszett. Nem volt koncepció, csak írtam, írtam sztori nélkül, érzés nélkül csak azért, hogy írjak. Ez így nem megy, kötelességből nem lehet jót írni. Szart meg minek.  Ma délután éreztem azt hosszú idő óta, hogy írni szeretnék.

Van a reptéren egy srác, Marek. Szlovák és magyar egy testben. Szlovákul nagyon jól, magyarul picit törve, de jó palócosan beszél. Ipolybalogon született, Gyarmattól nem messze. Szeretek vele beszélgetni, jó srác. Hiába, hát "jó csávó a Márkó".
Végzett ő is valamilyen főiskolát. Hogy milyet azt nem teljesen értettem, de valamilyen táplálkozástudományi dolgokat tanult. Aztán fényképészasszisztens lett a diplomájával valamilyen reklámstúdióban Pozsonyban. Egy percig nem dolgozott a szakmájában. Sokan vannak így egyébként a reptéren, a többsége friss diplomás. Van például egy jogász srác, Dr Lovász. Nála a neve a fontos. A német diszpo, aki a hangosbemondóba mondja be a neveket mikor munka van, első pár alkalommal úgy olvasta be, hogy Lofasz. Aztán bement szólni a gyerek, mert a magyarok dőltek a röhögéstől. Nem kicsit.
Van még közgazdász is rajtam kívül is, sőt van egy Erste Bankos srác is. Őt nem ismerem csak a híre jutott el, hogy itt van, annyit tudok, hogy a balatonfüredi fiókban dolgozott.

Itt van Marek, 30 éves, szőke, feltűnően fehérbőrű, félhosszú haja van, arcán néhány pattanás. December óta dolgozik itt, azóta nem volt még otthon. A hazautazásról beszélgettünk és azt mondja, hogy úgy érzi már nagyon régóta itt van, így télen nagy itt a depresszió és nem süt a napocska. Olyan furcsa volt hallani, hogy valaki tök komolyan azt a szót mondja, hogy napocska. Nem nevettem csak magamban, de magamban is csak azért, mert nagyon tetszett. Ma esett a hó egész éjszaka, meg reggel is, nem volt nagyon kellemes dolgozni, de ez a napocska olyan jól esett akkor ott a füleimnek. Mesélt még mást is, kérdezgettem, mert jó hallani ezt a fajta ízes beszédet. Ő meg gyakorol legalább egy kis magyart. Otthon úgy beszélnek, hogy az anyukája magyarul kérdez és ő szlovákul válaszol. Na ezzel nálam hiába próbálkozik.

Van egy húga, aki mikor találkoznak le szokta bazmegozni, hogy hogy néz ki. Itt azért visszakérdeztem, mert elsőre nem vette be az agyam a jelentést. Mit szokott csinálni a húgod? Lebazmegozni - válaszolta. Kifejtette, hogy nem tudja a rendes szót rá, de a magyarázatából, meg Marek kinézetéből az jött le, hogy leszidja a húga, mert ápolatlannak találja.

Délig dolgoztunk ma együtt, aztán neki véget ért a műszak. Én még fél négyig bent voltam, aztán indultam haza. Még egy gyors bevásárlásra megálltam, mert vasárnap itt szigorúan zárva vannak a boltok. Feltankolva élelemmel, fáradtan beültem a kocsiba.

Kanyargós utakon visz az út hazafelé, mikor nincs veszélyhelyzet, kilátok az  ablakon, több mint ötven méter látszik az útból akkor mindig előjön bennem a rádiócsavargathatnék. Zenét keresek, néha egy-egy hírek belefér, hogy adjak valamit a német tanulásnak, de legtöbbször visz a zene magával. Ahogy jöttem, le kellett húznom a napellenzőt, mert közben kisütött a napocska. És ezt a zenét adta az egyik legpopulárisabb zenét játszó rádió.

Nem ismertem előtte, de olyan jó volt hallgatni a kocsiban vezetés közben. Elengedtem magam, csak az öv tartott egyben. Nagyon javaslom, ha élményt akartok, akkor vagy nagyon jó hangszórón szóljon vagy fülhallgatóval hallgassátok.
Hazaértem, le sem vetkőztem, megkerestem a zenét és meghallgattam azt amit a rádióban hallottam és utána találtam egy olyat, amitől elszálltam.

A két zenét ne cseréljétek fel, mert nem fog működni. Elsőre az elsőt hallgassátok végig és csak utána a másodikat.

Most már tudom mi az az eargasm.

Ádám

2013. február 9.