Thaibox

2015. szeptember 18. - adamholvagy

Szokatlan időben írok, de most úgy érzem van kedvem. Gondoltam nem várom meg a reggelt, hátha el találna illanni a kedvem az éjszaka, ki tudja. Most végeztem a melóban, általában délutános, vagy már inkább estis vagyok. Jó ez, már hozzászoktam, hogy a legtöbbször így vagyok, nagyjából ki tud alakulni egy rend az ember életében így. Azért mégiscsak nagyjából van ez így, mert azért ez nem az igazi élet. Falu szélén kis panzióban, télen, magyar munkásokkal körülvéve, hát azért jobb álmaim vannak. De nem baj, van viszonyítási alap, hogy így is életben lehet maradni, persze sokáig nem érdemes, mármint így élni. A maradást azt azért érdemes.

Nem írtam megint már régóta. Persze nem is sok minden történik, illetve sok az ismétlődő élmény a munkával kapcsolatban. Arról már nem lehet olyan jókat írni. Az egyes szereplők is változnak, a karakterek is átalakulnak. Csak egy példa, hogy akiről a punk-bolygó megihletett, egy büdös nagy punknak nézett ki az elején és nagyon visszataszítónak. Közben mostanra pedig az egyik legnormálisabb ember a főnökök közül. Vega, répán és borsón él, néha kis rizzsel dúsítja. Nagyon normálisan kommunikál velünk magyarokkal. Sok németről ez nem mondható el. A törökök majdnem mindegyike jobban szeret minket mint a németek. Persze ebben a nagy testvériség és közös múlt mellett leginkább az a rokonszenv lehet inkább benne, hogy ők is itt idegennek számítanak ugyanúgy mint mi és ez összeköt.

A csokielméletem is a török-magyar barátságot igazolja. Ez azt jelenti, hogy sok esetben a főnökök kapnak csokit a repülőgépeknél, egyes bepakolások alkalmával a crew-tól, vagy a legtöbbször a cateringestől, aki teherautóval hozza a kaját a repülőhöz és betolja a teli kiskocsikat, az üreseket meg viszi magával. Náluk mindig van maradékcsoki, ez-az, apróságok. A főnökök mindig kis táskákkal mennek be a gépbe és sok esetben, jól teletömve jönnek ki. A német főnökök nagy része sumákol. Hazaviszi a zsákmányt, nem osztozkodik. A török, az azonnal ad egy marék csokit, kaját, bármit, amit kapott. És nem azért adja, mert magyarok vagyunk, a csehek is kapnak tőlük, mások is. Ez rajtuk múlik, ők ilyenek. Nagy közös vacsorákat is szoktak rendezni a reptéren, meg sokszor közösen főznek. Olyankor eszméletlen jó illatfelhőt tudnak varázsolni a konyhába. Főzni nagyon jól tudnak. Ezen kívül nem sok mindent. Dolgozni lusták, borotválkozni még inkább. Cigi, kávé, esetleg tea és kártya. Ezzel elmondtam mindent, amit egy átlag török munkás napját kitölti.

Thaibox címet adtam a mai írásnak, nézzük meg mi ez. Nem az új hóbortom, inkább egy játék. Játék a szavakkal.
Múlt héten este nyolc körül hív a diszpo, hogy kapom a következő repülőt. Megyek be átvenni a feladatot és erre másodmagammal az egyik nagyfőnök félrehív, hogy megyünk máshova, kaptok egy különleges feladatot. Egy VVIP személy (very very important person) csomagjait kell pakoljátok. Elvitt minket egy külön csarnokba, ahova begördült egy kamion és onnan kellet konténerekbe rakni a cuccokat. Háromszor elmondta a főnök előtte, hogy itt nem lehet dobni a bőröndöt, csak finoman rakni. A legelső konténerbe ráadásul a bőröndöket sem lehetett egymásra tenni, csak szépen egymás mellé. Egy egész BMW-nyi személy jött ellenőrizni, hogy pakolunk. Jó volt. Ketten dolgoztunk és öten ellenőrizték. Maximalisták. Maximálisan hülyék. Végeztünk kb. fél óra alatt, három konténer telt meg a cuccokkal. A főellenőr saját plombájával lezárta a konténereket. Az utolsó konténernek, ebben volt a legtöbb táska és doboz, másfajta zárja volt, nem lehetett két oldalról lezárni, csak egyről. A másik oldalán fix pontja volt, nem lehetett nyitni. A főellenőr erre kijelenti, hogy másik konténert szeretne, olyat mint az első kettő. A német főnököm odament a konténerhez és mutogatja neki, hogy a másik oldalról nem lehet kinyitni, ez ilyen fajta. A faszi csak néz a vágott szemeivel és nagyon hidegen csak annyit mondott, hogy nagyon komolyan mondtam az előbbit. Hamvába holt a főnököm kísérlete, hogy megússzuk az átpakolást. Nekiugrottunk és megcsináltuk, persze a foga között mindenki elmondott egy-két kedves szót a VVIP ember főkomornyikjáról. A VVIP a thai herceg volt az egész kíséretével.

Tehát a thai már ismert, most jöjjön a box. Emlékeztek biztosan mindannyian milyet üt Bud Spencer a filmekben. Jó nagy kört ír le a karjával közben. Nem hatékony, de látványos bunyó és ott a filmeken ez nagyon jó is és vicces is. Ma este az egyik gép, amit kaptam, a reptéren lévők közül az egyik legrosszabb fajta. Condor (ez egy német fapados cég) B757-ese, ez már elég nagy gépnek számít, de ennek ellenére kézi pakolású 248 utassal. 4,4 tonna kipakolás és 5 tonna bepakolás. Ez mind bőrönd. Kipakolásnál ketten voltunk, a kollégám szedte ki a fehalmozott sorokból a bőröndöket és lökte felém. Az én feladatom annyi volt, hogy a bőröndöt a szalagra csúsztassam, ami viszi ki a gépből őket. Ezerféle bőrönd és táska volt. Mindközül a legjobb azonban a négykerekű táska.
A terep kicsit lejtett felém. Ehhez tudni kell, hogy a gép farkában van ez a rakodótér és azon a részen, a padlólemez már nem egyenes, hanem felfelé halad (ahogy szűkül össze a gép). A rakodótér ajtajánál voltam én, felém lejt a terep. Kollégám, egy magyar srác volt, meglökte a bőröndöt és ahogy jött a lendülettel olyan jó érzés volt beleütni egyet, csak épp annyira, hogy a táska irányt váltva a szalagon kössön ki. Nagyon vicces volt, főleg ott a végeláthatatlan bőrönderdőben szórakozni, és jókedvűnek lenni, röhögni. Dühösen is lehet bokszolni, de az nem jó, nem okoz örömöt. Ez a Piedonés boksz könnyed, felemelő.

Mindjárt húsvét. Gondoltam valamit küldök húsvétra. Két pofont mégsem küldhetek, ezért két film lesz az.

A napokban néztem mindkettőt. Az első könnyedebb, a második viszont érdekesebb. Sok dologban nem értek vele egyet, de valamiért akkor is nagyon jó. Azt hiszem olyan, amit néha-néha elővesz az ember megnézni még. A két filmben van egy csomó hasonlóság és nekem mindkettő tetszett, adott valamit. Még nem tudom pontosan mit, lehet, hogy két pofont. Majd kiderül.