Nap mint nap az utam során egy mellékutcában látok egy lepattant Suzukit, magán Wasabi házhozszállítást hírdetve. Egyre kevésbé néz ki aktív kocsinak. Reggelente ebédet szállítok házhoz és elkezdtem azon gondolkodni, hogy miért működik az a cég, akinek viszem az ételeit. Nincs rálátásom a teljes cég forgalmára, de az én ügyfeleim rendeléseiből is látszik, hogy mi az ami megy. Nem a különlegességek tartják el a céget, nem a lazac zölborsmártásban, vagy a pirított polipkarok hozzák a forgalmat.

A cég attól működik, hogy rántott hús és sajt, valamint húsleves és gulyásleves szinte mindennap elérhető, ja meg a legfontosabb a somlói galuska, azzal nem lehet befürödni.

Mi ez a stratégia? Egyértelműen biztonsági játékos szemlélet, nagy tételben legyártani, megfizethető áron célba vinni és ezt megismételni minden héten. A cégben nincsenek Michelin-csillagos szakácsok, a minőség sem olyan, de nem is kell megfizetni ezt az érzést, aki házhoz rendel kaját, az nem erre vágyik.

Hogy mi ebből a tapasztalatból a tőzsdei haszon számomra?

Az elmúlt héten havi opciós lejárati hét volt. Három ügylettel bent maradtam az utolsó héten. Most jól jött ki a lépés, mert a háromból két esetben a maximális nyereséggel szálltam ki, egy esetben pedig vállalható átmeneti veszteséget elkönyvelve hosszabbítottam az ügyletet következő hónapra. Elégedett lehetek az eredménnyel, annál is inkább, mert az utolsó két nap heves ármozgásokat hozott és ezeken most jó irányban lavíroztam. De ez lesz mindig? Fenntartható ez, ismételhető ez minden hónapban? Egyértelműen nem a válaszom.

A szerencsefaktoron túl volt benne tapasztalat, hogy jól tudtam lavírozni az ármozgásokon, de az érzelmi állapotom nem volt nyugodt egy kicsit sem. Ez a legfőbb oka, hogy nem fenntartható ez a megoldás, hogy az utolsó napokban élő, fedezetlen pozíciókkal vagyok bent a piacon. Két ügylet esetében szerdáig 94% feletti valószínűsége volt annak, hogy nyerő pozíciók lesznek, ez nagyon nagy, szinte bukhatatlan történet. Erre fel csütörtökön az amerikai kamatemelési félelmek és a döntést követő mozgások pár perc alatt 60 % közelébe vitték a nyerési valószínűséget. Péntek délutánig lehetett izgulni, aztán persze jól sült el a történet, de traderként megélni ezt az izgulást nem tesz jót. A forexet ezért hagytam ott, mert ott minden nap ez a történet ismétlődött. Na most az sem sokkal jobb, ha havonta periódikusan jön elő a félelemérzés.

Félni nem jó és felesleges,

nem hoz hasznot sem emberi értelemben, sem racionális, gazdasági értelemben. Az általam kötött ügyleteknél átlagosan a haszon 90%-a realizálódik az opció lejárata előtti hétig, tehát 10%-nyi haszon reményében megy a görcsölés. Nagy fokú az aránytalanság a kockáztatott tőke és az elérhető haszon között ebben az időszakban, így nincs racionális érv az utolsó héten bent maradás mellett.

Emberileg pedig a félelemérzet nem fejleszt. Biztos tanulható a hozzászokás, kondícionálható az agy ilyen helyzetekre. Például a bányászok is lemennek a tárnába nap mint nap, vagy például katonának, tűzoltónak is mennek emberek félelemérzet nélkül, de én ebbe az irányba nem akarok fejlődni.

Mi az ami számít?

A fenntartható fejlődésről így kezd a wikipedia:

A fenntartható fejlődés (sustainable development) olyan fejlődési folyamat (földeké, városoké, termelési folyamatoké, társadalmaké stb.), ami „kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket”, ahogy az az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1987-es Brundtland-jelentésében szerepelt.

 A tőzsdei kereskedés szempontjából ez úgy fordítható le, hogy azzal a szemlélettel kereskedni, aminek a középpontjában a tőkemegőrzés szerepel, hiszen ez a "jövő generáció", ettől leszek képes a jövőben is aktívan működni. Ennek eszköze az értelmetlen, meg nem fizetett kockázatvállalás elutasítása.

További fontos szempontok az ismételhetőség, tanulhatóság, továbbadhatóság. Ha egy üzletnek nincs bejáratott alapja, ami mindig működik, ami hozza azt a részt, amitől hosszú távon fejlődni képes, akkor mindig kreatívkodni kell, ami bizonytalanná teszi a jövőt. Kreatívnak lenni izgalmas dolog, de nehéz rá tervet készíteni, kalkulálhatatlan, így gazdasági szemmel nem racionális.

Tanulhatóság és továbbadhatóság szöges ellentéte a kreativitásnak. Nem lehet dokumentálni, nehéz rá példát hozni, nem lehet számolni azzal, hogy ismétlődni fog. Olyan rendszerben és körülmények között jó dolgozni, ami nagyon kevés kreatív tényezőt igényel. Ilyen renszert csinálok, mert a cél nem a szabadidő hasznos eltöltése, nem szimplán csak új dolgok megismerése, hanem életképes üzlet kialakítása.

Ádám

2015.09.20