Futás utáni eufóriában könnyen jönnek az elragadtatások. Egyszerre eltűnik minden korlát, minden feszélyező erő, ami visszatart attól, hogy írjak. Ilyenkor már sztori sem kell, az extázis vezeti az ujjaimat a billentyűzet gombjain. Sokat hibázok, majd minden szót javítani kell, de ez ilyen. Valószínű megbolondulna az ember, ha folyton extázisban élne, a sok hibát nem győzné javítani.
Beszámolhatok szokványos dolgokról, még nem nagyokról, csak pici bennem elültetett gondolatokról. Itt a tavasz, voltunk a héten már kirándulni egyet. Jó volt, nem csináltam egyetlen egy fotót sem, Laci vagy százat. Most vett fényképezőt és azt próbálgatta. Egy kastélyt néztünk meg Münchenben, Schloss Nymphemburg. Kb. ugyanaz mint az összes többi, ezen jól megsértődnének itt, de azért jó volt kimozdulni, látni valamit az életből a repülőkön kívül.Van egy nagyszerű kastély viszont egy picit messzebb, azt majd máskorra ütemeztük be. Neuschwanstein. Ez egy mesebeli kastély. Ha beütöd google-ba, nem olyan rossz.
Laci tervez autót venni. Megkért, hogy kísérjem el. Jó lóra tett ő is, én kísérjem el autót venni? Eddig csak azok a szerelők nem vertek át, akikkel nem találkoztam. Mindegy lesz valahogy. Minit vesz. Végülis 22 évesen én még a környékén nem voltam annak, hogy kocsim legyen, pláne nem egy Mini. Jó, ha az embernek vannak álmai és jó, ha ott van a kapuban, Lacinak most valami ilyen érzése lehet. Ez hajtja, viszi előre. Nekem ilyen jellegű álmom nem sok volt, de egy-két akár tárgyiasult dolog azért mindig volt. Emlékszem még tizenhat körül voltam és színes monitort szerettem volna az otthoni számítógéphez. Ősz volt, majdnem tél, de akkor is kellett. Elmentem diákmunkára suli helyett. Volt egy jófej doki, kiírattam magam és kb. egy-másfél hét alatt megvolt a monitor. Mondjuk így visszagondolva azért nem árt vigyázni ezzel, mert ha rákap az ember, akkor hajlamos ezt többször eljátszani a kelleténél és akkor nem lesz meg a suli. Mondjuk akkora extázist azért nem okozott az a diákmunka, hogy rákapjak az ízére. Pepsinél kellett valahol ott a Soroksári úton kifelé lévő telepén palackokat pakolni. Nem olyan rég, mikor még a soroksári bankfiókba igyekeztem reggelente láttam egy-kétszer buszból azt a helyet. Jó volt visszaemlékezni, hogy az álom nem egy légből kapott dolog, azt el lehet érni.
Az egész jelentkezésem apropója a futás volt. Ez az üzenetem, menj el futni és meglátod, hogy kurva jó!
Legalább akkora király leszel tőle, mint a kádban ülő srác és ez ha egy szimpla hétköznapot nézünk egyáltalán nem egy rossz eredmény.
Ádám
2013.05.02
