Van egy emlékezetes heg a homlokomon. Kréta helyett a királlyal dobtak fejbe, szünetben, az iskolában. Itt érintkezett kereszttel a homlokom először. Persze dőlt a vér, de semmi komoly. Látod, jó a sakk másra is.

Kilencéves lehettem mikor karácsonyra nagy LEGO-t kaptam. Komoly dolog volt, örültem neki nagyon, talán aznap este fel is építettük bátyámmal azt az űrsiklót, amire készült az egész. Aztán másnap bátyám már vadászrepülőt csinált belőle. Furcsálltam először, de nagyon tetszett, hogy mennyi mindent lehet még csinálni belőle. Sokminden készült aztán, versenyautó, jedi lézerkarddal, óriásszájú szörny stb.

Olvasni nem szerettem, nagyon sokáig nem. Az első könyvélményem, ami tényleg tetszett, az a Pál utcai fiúk volt. Aztán utána sem volt sokáig semmi. A nagy vastagokban elvesztem teljesen. Az Egri csillagokban tovább jutottam, mint a Kőszívűben, de a felénél legkésőbb mindegyik elhalt. Sokkal többet használtam a könyvet arra, hogy a billegő asztalt kiegyenlítsem vele, vagy pingpongütőt jelentsen a kemény fedele.

Látszik, hogy a dolgoknak van alternatív oldala és ezekkel is élményt lehet szerezni.

Felnőttként megszerettem a könyveket, az olvasást, de valahogy az bennem maradt, hogy a mainstream vonalat igyekeztem elkerülni. Elég nagy megfelelési kényszer volt bennem az iskolák, tanárok, úgy általában a felnőttek felé, de örömet mindig inkább az okozott, mikor kicsit ferde irányba mentem, hol titokban, hol kevésbé.

Mára eljutottam odáig, hogy sokkal jobban felvállalom a nem hagyományos dolgaimat, gyakorlatilag az örömömet. És ez jó, kicsit bele tudok gondolni a punk lelkekbe, a merész kinyilvánítás, a polgárpukkasztás örömébe. Na nézd a végén még a "lyukasztott-fülűek" lesznek az új ideálom.

Lassan véget ér a németországi levelek sorozata, ez alkalmat ad átgondolni a hogyan továbbot. Eddig heti rendszerességgel jelentkeztem új írásokkal, nem hagytam ki egyet sem. Feladatnak éreztem beszámolni, bemutatni, megmutatni a tőzsdéről általam érdekesnek tartott dolgokat. Az utóbbi időszakban éreztem, hogy gyakori ismételgetésekbe botlom, ugyanazt a gittet rágom már második hete. Ez azt jelenti, hogy nem tudok hetente új tartalmat írni fogyasztható formában. És az írás mint érzés nekem sem adott örömöt, ez egy újabb megfelelési kényszer, most az általam elvárt tempónak igyekeztem megfelelni.

Változtatni fogok. A havi eredménybeszámolók maradnak és azon kívül akkor jelentkezem írással, ha úgy érzem nem akarok csöndben maradni. A szakmai munkát természetesen folytatom, sőt ehhez keresek a továbbiakban társakat, de erre egy külön posztot szánok majd.

Dátum, aláírás, pecsét. A hitelesítés fontos.

Van egy barátom, akivel a bankban dolgoztam együtt hol szorosabban, hol kevésbé. Egyszerű banki tanácsadók voltunk az ezredforduló éveiben mikor valamelyik délután elkezdtünk arról beszélgetni, hogy hogyan tovább. Néha előjön az emberben a pocsolya érzés, mikor nem változik semmi, csak ugyanaz egyik napról a másikra. Valami ilyesmi lehetett, de mi még elég fiatalok és kalandvágyóak voltunk ahhoz, hogy ezt ne fogadjuk el.

Jöttek az álmok utazásról, tengerről, az irodai munkánál többet adó élményekről. Azon a délután meg is állapodtunk hirtelen, hogy megcsináljuk. Próbáltunk fejben felkészülni a legrosszabb verziókra is így jött elő a portugáliai szardíniafeldolgozó képe. Nem tudom, hogy csinálják, de biztos elég büdös lehet ahhoz, hogy az ember jól érezze magát benne. Szeretem a halpiacot, bemenni is oda, de kijönni is onnan. Egy ilyen legrosszabb verzió felfestésére jött az ötlet, hogy jó-jó most megígérjük egymásnak, hogy még ilyen helyzetben sem fordulunk vissza, de hitelesítsem az ígéretem. Maileztünk már akkoriban és mint hitelesített elektronikus aláírást átküldtem neki az aláírásom úgy, hogy Paint-ben firkantottam egyet az egérrel. Biztos sokan próbáltátok már, nem olyan egyszerű.

Pecsétet kérek rá, mondta szigorúan az ügyfél, amikor abban az időben nagy tempóban, kézzel írtuk a betétlekötési megbízásokat az 50.000,- forintját tíz megbízásban 5.000,- Ft-onként lekötő ügyfélnek.

Pecsét akkor az ígéretemről elmaradt, csak aláírás volt.

Most elkészítettem egy pecsétet Paintben.

Az álmokért, az örömszerző munkáért, a játékért!

2015.10.23

Ádám