A címből ítélve lehetne lelkizős is, de most a gyakorlatiasabb oldal következik. Kis matek, kis pénz, nagy matek, nagy pénz.

Jópár elemzéssel eltöltött délután és hétvége után kijelenthető, hogy a legnagyobb kockázat a rendszerben én vagyok. Ez viszont nem újdonság, már megírtam az előző bukást követően (2016. feb.) is. Mi változott azóta? Mi a különbség a két bukásban? Mit lehet belőle tanulni? Mik a következő lépések?

A két bukás összehasonlítása

A szokásos tőkehelyzet ábrába belehúztam azt a két zöld vonalat, hogy dobjak a látványon. A lényeg, hogy ezzel azt akarom mutatni, hogy a 2016. februári bukáshoz képest a lényegét tekintve nem sok minden változott. Ez annak az éhes, kapzsi embernek az ábrája, aki nem törődik a kockázatokkal, csak megy előre, mert azt hiszi talált valamit. Hozam nő, kockázat nő, teljesen klasszikus. A februári bukás után még látszik, hogy vannak korrekciós hónapok, de júliustól kezdve semmi, csak az új csúcsok.

Az egyik jóhír, hogy az összesen 46%-os bukás pontosan fele annak köszönhető, hogy túl hamar bekötöttem az új heti ügyletet (erről már írtam a 2016. decemberi posztban), így már csak 23%-t kell megmagyarázni, illetve dönteni arról, hogy ez vállalható rizikó e a jövőben, vagy ideje lenne változtatni valamin. Ezt figyelembe véve, az alábbi ábra adódik, amire már nem lehetne azt mondani, hogy nem történt semmi február óta.

Tehát vállalható egy következő, nagyjából 23%-os bukás kockázata? Mekkora hozam mellett erre ez a logikus kérdés. Önmagában nagyon magas ez a kockázati szint, de ha megfizetik, akár lehet is.

Na jöjjön egy gyors hozamkalkuláció. Ebből a hetente újrakötött ügylettípusból, ami kb. az ügyletek 80%-t jelentette 2016-ban, óvatos becsléssel heti 1,45%-os hozamot lehetett elérni. A belépési szabályaim szerint nagyjából minden második héten tudtam ezzel belépni, azaz éves szinten 26 alkalommal, az kiad: 45,40%-os éves hozamot (1,0145; 26. hatványa).

Eddig jó.

Nézzünk egy várható értéket, azaz súlyozzuk a hozamokat a bekövetkezés valószínűségével. Az opcióárakból kalkulálható elméleti valószínűség, így könnyű a dolgunk. (A 23%-os bukást a vesztő ügyletnél a teljes hónap eredményéből kalkuláltam, ami tartalmazott több nyereséges ügyletet is; ügyletszinten mérve a veszteséget viszont 28,66 %-os érték adódik, ezért ez szerepel a számításokban.)

Látható, hogy eszerint nagyjából minden 10. ügylet veszteséges. A várható érték heti szintű hozamadatot ad eredményül, ebből éves szinten 26 db heti ügylet esetében: -32,70%-os hozam adódik. Ez már nem olyan jó.

Ötlet 1

Valahogy csökkenteni kell a kockázatot. Például a veszteség idő előtti elvágásával. Eszerint szinte harmadannyi a veszteség mértéke, de ez nyilván növeli a bekövetkezés valószínűségét is, mert így olyan ügyletek is áldozatul esnek, ami lejáratra már jó ügylet lenne, csak átmenetileg ment túl a beavatkozási ponton. Tehát míg az előző számításban a lejárati valószínűség szerepel, addig itt az érintés valószínűsége. Közelítőleg a duplája az érintés valószínűsége, a lejárati valószínűségnek.

Éves hozamra -21,85% adódik. Kisebb a veszteség, mint az előbb, de még mindig az a kategória, amivel nem érdemes foglalkozni.

Ötlet 2

A veszteség elvágását követő új ügylet indításával lehetne tovább mérsékelni a veszteséget.

Éves hozama -8,06%. Ez is csalódás. Lehet csak jól elkapott periódus volt az elmúlt évben júliustól novemberig? 5 hónap, 20 ügylet és egyet sem kellett veszteségben zárni, pontosabban egy ügyletnél volt egy 10 dolláros, nagyon minimális mínusz. Húsz ügylet még nem olyan sok, hogy mérvadó legyen, de átnéztem az elmúlt 20 év grafikonját, 1996 és 2016 között. Abból a következő számok adódnak. Csak a 2. hosszabbítást elérő helyzeteket számoltam össze, mert azt gondoltam, hogy a többi egyszerűbben becsülhető az opciós árakból. És persze egyszerűsíteni és gyorsítani akartam, mert számosságában az 1. hosszabbítást elérő ügylet elég sok van. (A 20 év alatt évente 26 ügylettel számolva 520 ügylet adódna, de a 2009 előtti időszakokban vannak évek, ahol szinte alig lehetett ilyen ügyletbe beszállni, mert medve piac volt, ezért feleztem az összes ügyletszámot, így jön ki a 260)

Látható, hogy az elméleti valószínűségek jóval meghaladják a gyakorlatit. Ennek egy oka biztosan van, a használt belépési szűrőfeltételeim. A hatása viszont nehezen számszerűsíthető.

Ennyi a biztos. A többi feltételezés.

Az opciós árakból számolt elméleti valószínűség túlbecsült. Az ügyletbe lépés időpontjában magasabb annak a valószínűsége, hogy extrémebb szintre ér az árfolyam, mint ami ténylegesen utólag ebből bekövetkezik. Nagy volatilitásnál ezt már számolták sokan és tapasztalati számokkal igazolták is, hogy ez így van. Ebben a stratégiában viszont kicsi a volatilitás. Ennek ellenére gyanús, hogy így van. A gyakorlati valószínűségek behelyettesítésével az alábbi érték adódik (a 2. és 3. hosszabbításból "felszabaduló" valószínűséget arányosítottan hozzáadtam a nyerő ügylet és az 1. hosszabbítás nyerő ügylethez).

heti 0,52%, éves 14,49% hozam adódik.

És hogy mi következik ebből?

Az ég egy adta világon semmi, mert itt van az ember, aki gyenge pillanataiban képes:

• - bulizni menni munka helyett;
• - kapzsinak lenni;
• - és megkívánni felebarátainak feleségét;
  

Remélem mindenki érti a viccet, mert anélkül fölösleges elolvasni bármit is, ezt is.

Ádám

2017. január 29.