"Sokféle érzés van bennem. Próbálom hasonlítani a helyzetemet valamihez, ami már megtörtént, amiről már olvastam, amit már láttam filmen, hallottam sztoriban, de nem megy. Találok apró részeket ezer helyről, de olyat mint itt van olyat nem találok."

http://brioska.blog.hu/media/image/2016-03-13/12314731/kifutopalya_blog.hu/2015/07/17/olyan_mint_a_punk_bolygo

2012. június 30-i Kifutópálya levél kezdődött így, akkor a második hetemet töltöttem a müncheni reptéren. Mostanra rájöttem, hogy ez a három mondat, amit a nagy utazásom legelején ösztönösen írtam, a tanulásról szól. A gyerekek is mindig hasonlót akarnak csinálni a felnőttekhez, olyat játszanak mint amit a felnőttek csinálnak, kis kocsival közlekednek, kicsi kalapáccsal verik a szöget a földbe, kicsi babaházzal ájtatoskodnak és így tovább. Egész életünkben ez történik, egészen addig, míg a megszokások meg nem ölik a kíváncsiságot.

A megszokásoknak van egy szemét tulajdonsága, mégpedig, hogy biztonságot ad és ezzel magához ragaszt, nem enged. Ha elengeded, azt hiszed oda a biztonság, jön a félelem, hogy mi lesz. És ezt nehéz megcáfolni, ez így működik mindenkinél, ebbe nőttünk fel, ez a generációkon átívelő tapasztalat, sőt inkább zsigeri érzés, nagyon mély beidegződés.

A mindennapokban működő recept az ebből való kilépésre talán a hobbi lehet, amikor nem kell annyira elhagyni a védőbástyákat, hogy boruljon minden, hanem kis lépésekben lehet tesztelni egy olyan világot, ami eddig be volt csukva előttünk. Nyilván a veszélye megvan annak, hogy nagyon vonzóvá válik a hobbi és akkor borul az addigi élet, de akkor már egyrészt nem bánod, hiszen vonzónak találtad, másrészt nem egy üres szakadék vár, ahol nem tudod hol vannak a fogódzók, hanem mégis van valami fogalmad arról, hogy merre nyúljál.

Ez az utazás mindenki előtt ott van és azt hiszem ezek a fogalmak most értek össze a fejembe, hogy utazás és tanulás. Gyerekkorban ez két külön világ. Tanulni egyenlő könyv felé görnyedni és olvasni százszor ugyanazt. Utazni pedig jó dolog: kirándulni, fürdeni, jókat enni. Most már mindkét fogalom a megismerésről szól a fejemben, egy új világ felfedezéséről.

Most azt csinálom, amit már eddig annyiszor csináltam az írásokban. Meglévő dolgokhoz hasonlítom azt amit találtam. Mégpedig azért, mert nem tudom mit találtam. Olyan mintha az lenne, amit már ismerek, de nem, mégse, valami más ez.

A pétervári paradoxon

Találtam egy jó kis videót róla, matematika érthetően, lazán (két részben).

a folytatása: https://www.youtube.com/watch?v=rR9WWM6-ghc

ebből jön a videó második részében említett

Martingál (duplázó) stratégia

https://hu.wikipedia.org/wiki/Marting%C3%A1l

Eddig az ismert és matematikailag megalapozott történetek. Ebből látszik, hogy ez a duplázó stratégia azt az érzetet kelti, mintha nem veszthetnél az ügyleten, de a véges bankszámla útját állja az egésznek, mert egyszer jönni fog egy olyan sorozat (pl. 20 db fej egymás után, vagy 20 db piros a ruletten stb.), ami elviszi az összes pénzedet és nem bírod felrakni a következő tétet.

És most jön a lényeg, hogy mit találtam, ami olyan mintha a fenti sorba illene, de valamiért mégsem és éppen emiatt a különbség miatt tűnik működőképesnek.

Nehéz bemutatni egy stratégiát olyanoknak, akik nincsenek benne, mert ha az alapoktól indulok, akkor két hétig írhatnék egyfolytában és közben elveszteném az olvasók 90 százalékát, azonban érdekes epizódokat talán van értelme megmutatni a nagy egészből.

Három hete tesztelem és mellette már élesben is csinálom azt a stratégiát, ami abban az elemében nagyon hasonlít a fenti, bizonyítottan nem működőképes, illetve csődhöz vezető stratégiához, hogy plusz tétet kell beletenni az ügyletbe, ha az eladott opcióm árszintjét túllépi az árfolyam és én át akarom alakítani a pozíciót, úgy, hogy az opcióm kövesse az árfolyamot. Ez azzal jár, hogy visszavásárolom az opciót, amivel veszteség keletkezik, de ezt a veszteséget meghaladja az újonnan kiírt (eladott) opcióból várható nyereség. Ez az elem egyértelműen olyan, mintha martingál lenne, de van egy óriási különbség, ami miatt úgy néz ki, hogy mégis van ebben keresnivaló. Ugyanis az átalakítás során az újonnan betenni szükséges tét (pénzösszeg) közel sem a duplája az eredeti "fogadási összegnek". Összegyűjtöttem egy táblázatba az eddigi tesztek eredményéből egy kivonatot, ami egy összehasonlítás a klasszikus rulett duplázó stratégiával.

Call stratégia vs. Martingál (rulett)

Alulról felfelé érdemes haladni a táblázatban. Első sorozat sorban a második oszlop mutatja, hogy a rulettnél 19/37=51,3514...% a rossz kimenetek aránya színre történő fogadásnál egy nullás rulettnél. A következő pörgetésnél (2. sorozat) már annak a valószínűsége látszik, hogy a két pörgetésből mindkettő vesztes lett (19/37x19/37=26,3696..%) és így tovább.

A harmadik és negyedik oszlop ugyanígy a vesztes kimenetelek arányát mutatják az általam tesztelt stratégiában. A harmadik oszlopban azt vizsgáltam, hogy mi történik, ha napi átlagárnál lépek be és ugyanott lépek ki, míg a következőnél a legrosszabb verziót vettem, mégpedig, hogy a napi minimum árnál lépek be és a maximum árnál lépek ki. Átlagár esetén már az első kötésnél látszik, hogy közel 90 %-ban sikeres, azaz a vesztes kötés aránya 10,339%, míg a pesszimista verzióban ugyanez 28,5%. Itt a pesszimista verziónál látszik a sorozatszámban előre haladva (táblában felfelé), hogy a csökkenés üteme ugyan nem olyan hatékony mint a rulettnél, de az utolsó két oszlop azt hiszem kárpótol mindenért.

Ez a szükséges tőkeigényt veti össze. A rulett duplázó stratégiája, mint a neve is mutatja mindig duplázza a tétet, így óriási számok jönnek ki már a tizedik pörgetésnél is 512-szeresét kell feltegyük az induló tétnek, ha versenyben akarunk maradni. Összevetve ezt a call stratégiával szinte hihetetlen számok jönnek ki. Azt mutatják, hogy húsz hosszabbítás (fogadás) után is, aminek a valószínűsége már elenyészően kicsi  "csak" 71%-nyi pluszforrás kell az eredeti fogadási összeghez képest. Annyira kicsi ennek a valószínűsége, hogy 10000 ügyletből 7-szer fordulna elő, akkor, ha minden egyes alkalommal a hosszabbítások során a napi minimum áron lépek be és napi maximumon lépek ki.

Még egy adalék a valószínűség életszerűségéhez, hogy mivel az ügyletek egy hetes futamidejűek, így 10000 ügyletet 10000/52 év alatt bonyolítanék le, ami picit több mint 192 év.

Ez már csak játék a számokkal, de fontos tudni, hogy a számokat ugyan az elmúlt 20 év teljesítménye alapján számoltam, benne a 98-as orosz válsággal és a 2008-as másodlagos jelzálogpiaci válsággal, de nem tudtam minden tényezőt belevenni. A volatilitás nagy mértékben változik piaci helyzettől függően, viszont az árfolyamadatokkal ellentétben nem találtam még adatbázist ilyen történelmi távlatban hozzá. Ezért egy átlagos, normál piaci volatilitásadattal számoltam, ami a pesszimista adatokat a válságok idején a valóságnál is pesszimistábbnak mutatja. De ha előnyt akarok ebből a hiányosságból kovácsolni, akkor lehet azt mondani, hogy az óvatosság elvét alkalmaztam.

Tesztelek még, finomítom, illetve még a volatilitásadat-bányászatot sem adtam fel, de közben jönnek az infók már az éles kötésekről is. A harmadik héten vagyok túl és elég biztatónak tűnik, akárcsak a tavasz érkezése.

Levezetésként...

aki idáig eljutott megérdemli ezt a hangot és harmóniát.

Ádám

2016. március 13.