Két napos vidéki tavaszköszöntő utazásomról most, ebben a percben (20:20) estem haza. Barna vagyok és szőrös, olyan mint egy jobb fajta hegymászó. A kezem össze-vissza karistolva, a vadrózsák, akácok és további beazonosíthatatlan giz-gazok a felelősek és persze én, hogy közéjük mentem.

Szőlő- és gyümölcsös-metszés volt a napirend. Fáradtabb vagyok, mint az elmúlt két évben bármikor, de tapasztalatokkal mindenképp gazdagabb lettem, illetve három és fél liter pálinkával, tehát a végeredmény mindenképpen pozitív. A legfőbb tapasztalatom, hogy vidéken mindenki ért a szőlőmetszéshez, kivéve engem, ezek alapján látszódik is, hogy nem vagyok vidéki.

A kertészkedő egomat nem érzem most a föld felett, így nem valószínű, hogy ilyen témában a közeljövőben komolynak vehető blogbejegyzést fogok írni. A pálinka viszont elsőrangú lett, a tavalyi szőlőtermés megmentésére irányult a projekt és nagyon tetszetős eredménye lett, lassan érik egy házibuli itt nálam, azt hiszem.

A heti blogbejegyzés megmentésére pedig Pierre Richard-ot kérem fel! Tegnap este majdnem elkezdtem írni egy bejegyzést ide, de már az első mondatnál éreztem, hogy kár erőltetni és ráadásul 15 fok volt akkor még a szobában, majd lefagytak az ujjaim, így a fűtést még feljebb kapcsoltam (hideg falak a nyaralóban, nem olyan egyszerű elsőre emberhőmérsékletre fűteni) így még egy paplan és egy film lett a szórakozásom. És tényleg az lett, elsőre nagyon gagyinak tűnik a tartalma, de nagyon-nagyon ajánlom főleg azoknak, akik a pénz mindenhatóságától nehezen szabadulnak.  Pierre Richard-ot szerettem eddig is, mindig vicces figura volt, de ebben a filmben jóval több annál és jól megy neki, érdemes megnézni.

Jó szórakozást!

Ádám

2016. március 20.