Vannak cikluskutató közgazdászok, az egyiket még Bródy is megénekelte.
Kondratyjev ciklusai is talán besorolhatók abba a kategóriába, hogy kiszolgálják az embernek azt a vágyát, hogy minél kézzelfoghatóbb szabályok között éljen és ezzel együtt lehetőleg minél többet tudjon a jövőről. Ez viszont így van már kb. mióta emberek szaladgálnak ezen a bolygón.
Az elmélet kifinomultabb annál, mint amit vértesszőlősi Samu gondolhatott a világról, de ez még nem jelenti azt, hogy a kezünkben lenne a tuti recept a gazdasági válságok hullámainak meglovagolására.
Nem vállalkozom én sem az észosztásra, csak nagyon távolról annyi látszik az egészből, hogy utólag tudunk okosok lenni, ami egyáltalán nem egy utolsó dolog, mert azt jelenti, hogy fejlődőképesek vagyunk, tudunk tanulni a hibáinkból emberiség szinten is. Végignézve a XX. századi történelmet, ez egyáltalán nem lekicsinylendő dolog. És ha már Kondratyjev a szocializmus idején - bár egyáltalán nem az ottani tapasztalatok alapján - kalapálta össze az elméletét, meg kell hagyni, hogy a szocializmusban is mondtak megfontolandót.
A 2008-as válságot nagy nehezen még belesuvasztották a Kondratyev-ciklusba azok, akik hinni akarnak benne, de elhagyva ezt a vonalat inkább nézzük meg mi történt azóta!
A kiindulópont a bal sarokban 2009.03.05, a 2008 ősszel kirobbant válság lejtmenetének legmélyebb pontja az S&P 500 indexben (a többi index is erről, az ő esetükben elméleti pontról indul). A színkód pedig:
fehér - USA S&P500 index;
piros - Nagy-Brittania FTSE 100 index
zöld - Németország DAX index
szürke - Japán Nikkei 225 index
lila - Kína Hang Seng index
És hogy mit látni rajta? Mindenki mást, de leginkább azt, hogy az indexek relatív, egymáshoz képest milyen utat jártak be az elmúlt hét évben. Sok mindent észre lehet venni rajta, például a kis miniválságok együttmozgásain jól látszik a pénzügyi globalizáció, de hosszú távon inkább a különmozgások érdekesek.
A válságot követő időszak az azt kevésbé megsínylő BRIC országok (Brazília, Russia, India, China) meneteléséről szólt, (az ábrán Kína látszik csak), majd a japán piac látványosan leszakad a többiektől (atomkatasztrófa és cunami is súlytotta ebben az időben őket, illetve régóta deflációtól szenvednek, nulla körüli gazdasági növekedéssel) egészen 2013-ig, ahonnan kilő, hogy gyorsan utolérjen mindenkit.
Majd az addigi nagy menetelőből (Kína) feketebárány lesz, mert már nem tud évente 10 %-kal növekedni, ahogy azt az elmúlt húsz évben tette, csak 6 % körül sikerül összehozni az utóbbi évben.
A nagy kép most azt mutatja, hogy a világ bizonytalanságai a legkevésbé az USA-t érintik, így a világ pénzárama arrafelé lejt, ott keres lehetőségeket. Mivel ezek tiszta piacok, érvényesülnie kell a "láthatatlan kéznek" (Adam Smith) azaz előbb-utóbb lesz annyira drága az USA piac, illetve a többi piac relatíve olcsó hozzá képest, hogy rövidesen csökken, aztán megszűnik ez a nagy vételi boom az USA piacon és a tőke olcsóbb piacot fog keresni.
Egy érdekes jutott még eszembe más oldalról nézve az ábrát. Az USA és a brit index szemmel láthatóan sokkal kevésbé volatilis, mint a többi. Kínát a fejlődő piacok közé sorolják, érthető, de a német és a japán? Mondjuk nem többszázéves demokráciák az tény. A kapitalizmus és a demokrácia bölcsője az angolszász világ és úgy néz ki, van ennek a múltnak gazdasági jelentősége is.
Vagy ez lehet még akár a világháborúk öröksége is? A volatilitáskülönbség az újabb háború lehetőségének a beárazódása lenne? A kontinentális Európa a történelmi múltja, tagoltsága és erős nemzetállamai miatt jobban érintett egy háborús katasztrófában mint Anglia vagy az USA; ez lehet benne? A pánikkeltés gyanújának elkerülése végett írom, hogy nem most nőtt meg ez a volatilitás, legalábbis nem hiszem, de majd még ennek utánamegyek történelmi indexadatokban, ha érdekesnek érzem még két hét múlva is a témát.
Történelem, tőzsde, tanulás
Ádám
2016. július 24.
