Mese a vörös kofferről

2015. augusztus 19. - adamholvagy

Vasárnapi ebéd, szilvásgombóc. Isteni ízek. Az egyik gombócot villával felvágom és vörös lé csordogál belőle, holott eddig inkább sötétlila volt. Apró piros bogyók ugrálnak ki belőle, mi ez? Még gőzölög, az illata megcsap, málna. Málnás gombóc? Tréfából csináltam, aki megtalálja az egyetlen málnás gombócot a szilvások erdejében teljesül a kívánsága.

Piros bőrönd (rote Koffer). Már az első héten mondták ezt egy párszor pakolás közben. Nem sűrűn, de azért két-három naponta mindig előjött, hogy rote Koffer. Csak néztem, hogy mit akarnak állandóan ezzel a vörös bőrönddel mondani. Viccelnek, vagy valami játékot űznek, ezzel lekötve agyi kapacitásaik nagy részét? Én meg nem tudom a szabályokat és csak lesek, vörös nem vörös akkor is pakolni kell. Két hét lement ebben a tudatállapotban, hogy a vörös bőröndnek jelentősége van, csak még nem tudom mi.

Aztán szép lassan kiderült, hogy az egyik legrohadtabb dolog a reptéren.

Amikor becsekkol az utas, megválik a bőröndjétől és míg meg nem érkezik a célállomás repülőterére külön életet élnek. Míg a bőröndök tárgyak és relatív könnyen lehet rájuk hatni, az emberekkel más a helyzet. Megesik, hogy éjszaka becsekkol, reggelre elalszik, rájön a szapora mikor indulni kéne a gépnek stb. Ezeregy oka lehet, de tény az, hogy az utasnak nem mindig sikerül elérnie a gépet, holott a poggyászt már bepakoltuk a gépbe. Öt-tíz perccel indulás előtt végigellenőrzi a rendszer, hogy a felpakolt bőröndhöz a fedélzeten, vagy legalább a hídon van e a tulajdonosa. Ha nincsen, elkezd vörösen villogni a szkennerünk és itt jön a nagy feladat. A teljesen felpakolt, indulásra kész gépen kezdünk el keresni egy vagy két koffert. Ez azt jelenti, hogy nemritkán kétszáz bőrönd között keresünk kettőt. Legdurvább esetben is kb. negyedóra, húsz perces késés ilyenkor a gépnek, de nem szállhat fel gép úgy, hogy olyan bőrönd van rajta, amelynek nincs ott a tulajdonosa. Nagyon szigorú szabály ez, az 1988-as Lockerbie katasztrófa miatt vezették be.

Ha valakit érdekel bővebb info róla:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Lockerbie-i_katasztr%C3%B3fa

A nyomozás szerint egy utas nélküli bőröd robbant fel a raktérben. Kis bomba volt, viszont annyira elég, hogy pár centis lyukat vágjon a gépen és innen pár pillanat elég volt, hogy széthulljon az egész, a youtube link egy animáció erről.

Érdekes, hogy rote Koffer Lufthansa gépeken, észak és nyugat-európai gépeken szinte sosem fordul elő. Ha Türkish Airlines, Aegean (görög), vagy valamilyen arab gépet pakolunk, akkor ott viszont tuti, hogy kofferkereséssel végződik a pakolás. Itt mindig hiányzik valaki az utasok közül. A hab a tortán ráadásul az, hogy a rendszerünk jelzi a rote Koffert, megtaláljuk és mire megtaláltuk előkerül az utas és pakolhatjuk vissza a bőröndjét. Na ilyenkor minden ereje elhagyja az embert és legszívesebben egy oltári nagyon rúgna bőröndbe. De ilyenkor már nem lehet, mert az összes utas fent van a fedélzeten és persze azt nézi, hogy mi történik ott lenn, miért nem indul már a gép?

Erről jut eszembe, hogy a héten már turistalátványosság is lettem. Fotót készítettek rólam. Lassan azt várom aláírást mikor kérnek tőlem. Ott még nem tartok, egyelőre csak azért szerepelek a fotón, mert jó időben jó helyen voltam. Erre egy megfelelő szögben felállított madárijesztő is képes.

A sztárságról még egy dolog eszembe jut. Mikor megtudják, hogy Adam vagyok, a keleti és déli, nagyon déli (értsd afrikai) népek tisztelni kezdenek. Nem nagyon derül ki, hogy Adam vagyok egyébként, mert mindenki vezetéknevén szerepel ezért leginkább Arok vagyok, de ha mégis, akkor azzal jönnek a törökök, hogy te vagy az első férfi és milyen fasza srác vagy. Ha még magyar is vagy, akkor ráadásul testvér is, a Nagy-Oszmán Birodalom része. Tehát egyes embereknél gyakorlatilag én már tiszteletbeli török vagyok.

Van egy nigériai srác, Sam Agoha, nagyon jó gyerek, cimborák lettünk. Már messziről kiabál, hogy Servus Adam, wie geht's? Alles klar? Sam a múltkor hazafelé menet kifejtette:
Adam, you are hero. Kannst du, dass du der erste Mann der Welt bist?

zenei aláfestés indul, ilyenkor már elfogyott a mondanivaló és valami színes is kell a sok duma után.

És hajrá találjuk meg a málnásgombócot minden nap, minden nap van az életben valami, ami jó, új, érdekes, tartogat még valamit magában, valahogy így képzelem el a málnásgombócot. Bár én a szilvásat is imádom, de a málnásat még nem próbáltam és most ez mozgatja a fantáziám. Úgy néz ki megyek haza egy kicsit, október 30-án kedden érkezem és november 3-án szombaton jövök vissza. Aki bevállal egy málnásgombócot, feltétlenül szóljon ! :)

Pár fotó a reptéri mindennapokról, ezt kárpótlásul, mert már rég írtam.

Airbus 320 Egyptair érkezés, az előtérben egy konténerszállító

Airbus A330 konténeres pakolás

Airbus A330

ATR Air Dolomiti, talán kifelé megy

Fékek bent

Schlepperfahrer, aki vezeti azt a kis fehéret, amivel kiviszi a gépet a Rollcorridor-ra, a pilótával való kommunikációhoz csatlakoztatja a vezetéket a géphez