A kéthetes nagy nyári szabadsághoz hozzátartozik, hogy az ember nem figyeli a világ történéseit. Főleg, ha külföldön van kisebb eséllyel kapja meg az itthoni dózist az információkból. Ez a kikapcsolódás szó szerint véve.
Már rég volt ilyenben részem, de jó emlékeim vannak arról, hogy két hétig az a problémakör foglalkoztatott dél-Olaszországban, hogy aznap hol lesz szállásunk és a reggeli után ennek az egyáltalán nem alávaló célnak szenteltünk mindent. Közben persze ezeregy dolgot fedeztünk fel, láttunk, ízleltünk, szagoltunk, de mindamellett a kisagyban megvolt az aznapi mission, hogy menni kell, mert aztán aludhatunk a tengerparton. És úgy emlékszem sikeresek voltunk, egy tengerparti éjszakánk volt, de az tervezett volt a Stromboli-vulkán lábánál.
Most péntek éjszaka egy koncertről, melyet nem győztem kivárni, eljöttem úgy, hogy egy húrba-csapást sem hallottam, mert beállás és zenélés helyett kint sörözött és cigizett a fél kocsma az utcán zenekarostúl, közönségestűl. Ez még nem lenne sztoriba illő, de hazaértem és csak úgy ránéztem a netre, hogy mégiscsak hogy zártak a piacok. Erre látom a főbb címeket, hogy Törökországban nem tudni ki irányít, puccs, hidak lezárva a Boszporuszon, a törökök egymást lövik.
Ekkor jött elő ez az érzésem, ami régen a nagy nyaralások után, hogy más világba érkezik haza az ember, mint amiből elindult. Ez csak egy este volt, de ha az elmúlt három hetet nézzük a világban, nagyon sok minden történt ahhoz képest, hogy nyár közepe van. Ha valaki három hete elindult a kikapcsolódás útján, nézzük meg hova kapcsolódik most vissza, csak címszavakban:
Brexit-szavazás 06.23-24 és agónia
USA rendőri túlkapások miatti faji indíttatású merényletek 07.08
Nizzai merénylet 07.14
Török puccskísérlet 07.15
Nem hiszem, hogy ok-okozati összefüggések lennének ezek között az események között. Egyszerűen csak ilyen világot élünk? Rosszabbat, mindig rosszabbat?
Azért lehet ilyen érzés, mert a jó hírt kihagytam: Pokémon Go!
A cím megértéséhez egy rövid wikipedia link a harmadik világról mint fogalomról. Nem hiszem, hogy mindenkinek megvan, én is gyerekkorom híradásaiban hallottam sűrűbben ezt a kifejezést (https://hu.wikipedia.org/wiki/Harmadik_vil%C3%A1g). Tehát három már megvan, jöhet a következő: Pokémonoké!
Az előbb felsorolt események közül, azt hiszem ennek lesz a legnagyobb hatása az életünkre.
http://444.hu/2016/07/16/hiszterikus-nyuzsgest-okozott-egy-ritka-pokemon-feltunese-a-central-parkban
A videóban nevetnek és viccesnek nevezik a kívülállók a hirtelen összeverődött, bezsongott tömeget. Elsőre tényleg az. Sőt azt gondolom, hogy hasznos is lehet célt adni egyes embereknek. Leköti őket, addig sem csinálnak egyéb ostobaságot szimpla unalomból.
Elsőre ezért éreztem örvendetesnek ezt a játékot, de látva az okozott őrületet, azt gondolom többről van szó. Mindannyian potenciális áldozatai vagyunk ennek. A szabadidő hasznos eltöltése nem olyan egyszerű mint azt sokan gondolják. Akik óvodába, iskolába járnak, alkalmazottként dolgoznak nem kényszerülnek rá arra, hogy ezen elmélkedjenek, nekik megmondják, hogy mit csináljon a nap nagy részében és ezzel a kérdés elintézve.
A világ viszont egyre inkább abba az irányba halad, hogy egyre több szabadságunk lesz az időnk felett. Robottechnológia, gyorsuló hatékonyság és mellette egyre többen élünk a földön. A sokváltozós egyenletből nem jöhet ki más, egyre több szabadidőnk lesz és ezzel együtt egyre nagyobb felelősségünk abban, hogy ezzel mit kezdünk. És ha erre nem készülünk tudatosan, nem edzünk, akkor sokkal nyitottabbak maradunk az egyszerűen befogadható birkaélményekre, ahol a telefonon megjelenő kis görcsök határozzák meg, hogy mi a következő lépésünk, ahelyett, hogy valami értékeset fogadjunk be a világból. Annyi minden arra érdemes van...
Most tényleg kapott szó szerinti értelmet a Kft ősrégi slágere:
Ádám
2016. július 17.
