Sokszor lehet szembesülni azzal az érzéssel piacon, hogy igazam volt, csak nem akkor, hanem két héttel később. Türelem nélkül bármennyit tanult is, kezdő marad a kereskedő.

Megirigyeltem az olimpikonoktól az egyéni- országos- olimpiai- és világcsúcsaikat. A magam módján beszálltam én is.

Nyilvánvalónak tűnik, hogy többet tudunk a világról mint nagyszüleink és valószínű ők is többet tudtak róla, mint az ő nagyszüleik, ez így normális. Ezek alapján kijelenthető, hogy a mai ember okosabb, mint az ősember.

Konfliktus nélkül nem megy. Ha előbb nem is, de a klasszikus görög drámák óta biztosan tudni, hogy konfliktus kell egy valamire való írásba. Pusztán az idill leírása az olvasó idő előtti halálával végződik.

Fejben dől el, ez derül ki mindegyik interjúból az olimpián.

Néha ki kell mondani hangosan, mert különben az történik, mint a képen látható emberrel.

Egy hónappal a Brexit után olyan mintha az USA felfelé zuhanna. A Brexit és a közelgő elnökválasztás miatt elmaradni látszó kamatemelést hozzák leginkább magyarázatként. Magyarázat mindig van, előre látni viszont ezt a reakciót sem lehetett. A Brexit-szavazás előtti fejekben hamarabb benne volt az EU-szétesés miatti pánik, mint az, hogy majd az USA indexek soha nem látott csúcsokat döntenek ennek hatására.

Vannak cikluskutató közgazdászok, az egyiket még Bródy is megénekelte.

A kéthetes nagy nyári szabadsághoz hozzátartozik, hogy az ember nem figyeli a világ történéseit. Főleg, ha külföldön van kisebb eséllyel kapja meg az itthoni dózist az információkból. Ez a kikapcsolódás szó szerint véve.

Nyerni mindenki tud, azt nem kell tanulni. Paradox módon a sikeresség azon múlik, ki hogy veszít.